Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)

Eszmék és látásmód - Vas István: Nehéz szerelem

(Lipótváros - Matild néniék lakása)

[...] Persze egészen más volt a helyzet, ha Matild néniékhez mentünk, vagy legalább tudtam, hogy séta közben oda is felugrunk. Azt az örömöt, feloldódást, ami elfogott, ha hozzájuk beléptem, még ma is, józan ésszel is, meg tudom érteni. Ha már család, legyen család. A család, persze, ugyancsak erős kötelék volt miköztünk is, hogy milyen erős, akkor kezdtem látni, amikor már jórészt kibújtam belőle. De rajtunk rossz kötelék volt, bénító; nekik jó és erőt adó. A hat fiú - Matild néni hat fia - amellett nem is a testvériséget testesítette meg a szememben, hanem a szabad és egészséges férfiak meleg cimboraságát, amely mindmáig a kedélyesség, humor, életkedv elérhetetlen forrását jelenti nekem. De ezenkívül a kis fiúban itt már a bútorok, a képek rögtön felébresztették azt a vonzódást, melyet „a Matild néniék” olyan sokáig ébren tartottak benne.

Nem mintha ez a lakás, ez a bútorzat értelmetlenségével, stílustalansá- gával és előkelőtlenségével elmaradt volna a mienké mögött. Sőt. Ha a mi lakásunk homályos volt, Matild néninél már az előszoba teljesen sötét, az udvariban pedig nappal is villany világított. Ha a mi karosszékeink csavarosak és cirádásak voltak, Matild néni székeinek karfái egyenesen oroszlánfejekben végződtek. Szóval, Matild néninél minden még értelmetlenebb és cifrább volt. De csak egy ideig. Nemsokára virágzott a konjunktúra - a húszas évek konjunktúrája, melynél ízléstelenebb és ártalmasabb csak az új háború konjunktúrája -, és a két család között megindult egy barátságos be- rendezkedési verseny, amelyben egy darabig apám vezetett. Voltaképpen már nem is két család, hanem négy folytatta ezt a versenyt, mert Béla és Oszkár, a két legidősebb fiú közben családot és otthont alapított, s a nekilendülő karrier megduzzasztotta díszítőkedvüket. De apámnak se lehetett oka panaszra: a Textil és a Tőzsde ontotta a pénzt, amely nemsokára már feleannyit sem ért.

így hát hétről hétre a legképtelenebb dísztárgyak a lakásba hurcoltattak, és diadallal fogadtattak, különösen a felnőttek által. Az új szőnyegek persze engem is elragadtak, a selyem- és csipketerítők sokkal kevésbé. De ezek még hagyján, akárcsak azok a használhatatlan méretű asztalkák, amelyeket gyakran épp e térítők mutogathatása végett vásároltak. Legalább nem volt vitrinünk, mint a legtöbb finomabb lakásban, porcelán márkikkal és márkinőkkel, elefántcsont Buddhával, elemezhetetlen kutyuskákkal és majmok624

24 24-27. old.

225