Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
Eszmék és látásmód - Széchenyi István: Pesti por és sár
Éjjeli, nappali s ebédlőterem, mennyire lehet, el legyen egymástól szakítva, és mégis oly kényelmes összefüggésben, hogy egyikbül másikba minden alkalmatlanság s egybenütközés nélkül lehessen jutni. Egybeütközés nélkül; mire az említett külön célú termek elrendelésében, a házi szolgálatra nézve, fő figyelemmel lenni kelletik. Most az ebédlő rendszerint a lak közepén van, s némi tekintetben a nappali terem vagy termek előszobáját is alkotja. Mi okból számos összeütközés unalmait eszközli elkerülhetlenül s örökleg, s az ebéd szagát, mely hozzá igen illik, kénytelenül oda is terjeszti, hová az éppen nem illik, s hol az mindenkinek felesleges, a jóllakottaknak pedig valódi csömör-bűz. S ha az utolján jött vendég - kire közszellemű házigazda, ki a többségnek hódol, most többé soha nem vár — nem is ütközik egybe a leves-medencével s ilye- sekkel, hihető s meg is bocsátható, ha ebéd után, midőn az ebédlőt csak szaporán előszobára vagy nappali teremre átvetkeztetni kell, a nyakra-főrei munkában sok törik, sok csorbul, s hiányos elrendelés végett a cselédség azon munkát szaporán s rosszul tán nagy terhére kénytelen végezni, melyre később elég ideje volna, s így azt mind magának, mind a látogató vendégeknek legnagyobb alkalmára későbbre hagyhatná - ha t.i. kellőleg el volna szakítva nappali termektől az ebédlő. Az éjjeliekkel szintúgy van; s midőn ha ezek célirányosan elszakítva a többiektől célirányosan elszakítvák, jó lég s tökéletes rend s csinosság létezik bennük, s könnyen is létezhet; az egy sinóron függő s más termekkel elegyes háló-szobákban - melyeket kellőleg elrendelni a cselédségnek öröki egybenütközés nélkül sem ideje, sem alkalma nem volt és soha nem is lehet - éppen azon ebéd-, társasági sokadalom- s világítástól elrontott lég uralkodik mely az egész szobasorban, s a háziúr vendégeivel együtt, házának szép architektúrája, tán tömött pénzesládája stb. dacára azon kellemnek, azon lehető legnagyobb kincsnek - a megbeszülhetetlen tiszta levegőnek - sincs birtokában, mellyel minden pásztor sőt minden koldus is bőven él! S eldöntött dolog, hogy hát2 jól elrendelt terem több lakhatási kellemmel bír, mint nyolc tán tíz éppen olyan nagyságú, de egy soron függő; s hogy egy cseléd könnyebben végezheti az elsők körül szolgálatát, mint a kettő az agg, de minden józan ok nélküli szokás szerint elrendeltekben. Nem létez hon, mely falusi lakházok körül több tapasztalással bírna, mint Anglia; s természetes, mert ott nagy és kicsi - ha csak telik tőle - közízlés s -nézet szerinti hajlandóságból mindig a falun lakik inkább, mint városon, hová rendszerint csak kénytelenségből szorul. S ott ezen divat - mely nemcsak némi gyakorlati, felette hasznos tudásnak, de azon ismere2 Fenyő kiadásában ez „6", ami pontosabb értelmezést ad a szövegnek. 190
