Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)

Eszmék és látásmód - Széchenyi István: Pesti por és sár

tes angol függetlenségnek is ha nem éppen kútfeje, legalább bölcsője - már felette régi, s ekképp számtalan s minden oldalú alkalmat nyújtott „a lakási kellemek” gyakorlati kitapogatására, azoknak tisztára rostálására s végképp oly kifejtésére, hogy ott minden lak, bármi különböző legyen is egyik a másiktul - bizonyos fő vonásokban mégis egészen hasonló, vagy világosabban mondva: „Belső elrendelésében ott minden lak csak egy s ugyanazon szisztémának viszi bélyegét.”

Kapu bármi tágas építményt szinte soha nem szel ketté. Nagyobb tele- pítvényeknél - établissement - épülethez ragasztott kapu van, kisebb lakoknál pedig kinyúló fedél, a kocsikat vagy inkább a kocsiba szállókat esőtül oltalmazó. Mi, igaz - de csak ez utolsóknál -, céljának teljesen nem felel meg, mert főképp szeles időkben kocsiba vagy kocsibul szálló bizony egy kissé megázik; de viszont meg nem rontja az egész építménynek földszinti sorát, mint a kontinensen szinte mindenütt, hol - jelesen is kis lakoknál - a kocsikapu iszonyú légvonást okozása, fűthetlensége s így az egész ház eldarabolása következésében százszorta nagyobb súlyú rossz, mint azon kellemetlenség, mely kocsikapu nem létéből ered. S ez - egy kis számolás után -, úgy hiszem, világos: Gyalognak nem kell kapu, mert ha eső esik, s nincs ernyője, mindegy, akárhol is ázik meg, ház ajtaja mellett kibuk- kanás közt-e vagy künn, s ekképp egy kapu miatt egy háznak legtöbb, lehet mondani, „minden kényelme” azon egy alkalom megvásárlása végett áldoz- tatik fel, hogy be- és kikocsizáskor nehány csepp víz ne érje a be- és kiindulókat. S midőn rendszerint csak esőnél ázhatni meg, örökké pedig nem esik, nem volna nehéz kiszámolni, a legtöbbet kikocsikázók is hány napi légvonattal, hideggel, porral s minden józanabb belelrendelés tökéletes megsemmisítésével fizetik meg azon néhány pillanat kellemesb voltát, midőn éppen esőkor kocsiba és kocsiból szállnak.

191