Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
Bérlőktől (és albérlőktől) a lakóközösségig - Nagy Ágnes: Lakóközösség kontra háztulajdonos, házmegbízott kontra házfelügyelő: Osztályharc a bérházban
ót jelölő nyelvi elemet használtak, amely az egyén státusát definiáló és legitimációs erővel felruházó eszközként működött, és amelynek sajátos típusát képezte 1945-ben a politikai legitimáció igényével való fellépés.68 A politikai legitimáció használata mellett ugyanakkor, mint láttuk, egy másik választóvonal is megmutatkozott a cselekvési módokban. A magában az irathalmazban konstatált kettéválás azt mutatta, hogy a bejelentéseket kiváltó esetek egy részében a sérelem, panasz megfogalmazása nem járt együtt egy mi-ők oppo- zícióban szerveződő lakóközösség-diskurzussal. Ez a típusú diskurzus és vele együttjárőan a politikai legitimáció eszközének használata a „kommunista cselekvő” típusához kapcsolódik. A „kommunista cselekvő” eszköztárának, cselekvésmódjának azonosításán túl azonban differenciálni kell a magatartások között. A kommunista módon cselekvő egyén ugyanis lehet meg- győződéses kommunista, de lehet olyan cselekvő, aki ennek az eszköztárnak - azaz a kommunista beszédmódnak - a használatát véli hatékonynak, amikor a hatóságot megszólító állampolgár szerepében lép fel. Ily módon az igazolási ügyekben a „kommunista” gondolkodás- és cselekvésmód egyéni értelmezései és használatai tárulnak fel, miközben pedig a korabeli társadalmi folyamatok kulcsát ezeknek az eltérő használatoknak, értelmezéseknek a létre6a A Le Monde-boi 1979-1981 közölt beérkezett olvasói panaszlevelekben vizsgálta Luc Boltanski azokat a technikákat, amelyek révén az egyén az őt ért igazságtalanságot általános érvénnyel felruházva tárja a nyilvánosság elé. E technikák révén - stilisztikai elemek és titulusok használatával - az egyén önmagát egy jöttében találhatjuk meg, amint azok a Kommunista Párt, a hatóságok és a hétköznapi névtelen cselekvő egyének megnyilvánulásainak egymásra hatásában, érintkezéseik csatornáiban megszülettek. Ahogyan az állampolgár és a hatóság közötti érintkezésben és párbeszédben egy narratív toposzból cselekvés válik, az a folyamat éppen a mintaadás - normateremtés - mechanizmusait mutathatja meg. A házfelügyelők igazolási ügyeiben mind a társadalmi cselekvőket, mind a diszkurzív szereplőket, illetve ellentétpárokat illetően szembetűnő a háztulajdonosnak és a háztulajdonos-lakóközösség-viszonynak a hiánya. Ezzel szemben a kommunista sajtó a reakció-demokrácia oppozíciót túlsúlyban a háztulajdonos és a lakók osztályellentéteként teremtette meg. Miközben a bér- ház-tematikában mozgó cikkekben valamennyi intézményes pozíció megjelenik diszkurzív szereplőként, addig a fasizmus- antifasizmus szembeállításban elhelyezett szereplőpárok közül itt a háztulajdonos és a lakóközösség osztályellentéte a domináns. A kommunista sajtóhoz képest a házfelügyelők igazolásában a háztulajdonos intézményes pozíciója kevésbé erőteljesen jelenik meg akár a cselekvési, akár a diszkurzív térben. Azokban az esetekben, amelyeket a politikai legitimáció használatával és a kommunista diskurzussal határoltunk körül, a háztulajdonos nem tűnik fel csekollektivitáshoz kapcsolva emeli igazság-igényét az általános érdek szintjére. Lásd: Boltanski, Luc: La dénonciation publique, In: Uő: L'Amour et la Justice comme compétences. Trois essais de sociologie de l'action. Paris, Éditions Métailié, 1990, 253-366. old., különösen: 298-312. old. 185
