Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
Bérlőktől (és albérlőktől) a lakóközösségig - Nagy Ágnes: Lakóközösség kontra háztulajdonos, házmegbízott kontra házfelügyelő: Osztályharc a bérházban
lekvőként. Ugyanakkor diszkurzív szereplőként is csak közvetve, a „háztulajdonost szolgáló házfelügyelő” toposzában, azonban sohasem néven nevezett konkrét személyként, és sohasem az elbeszélések cselekvő alakjaként megteremtve. Az olyan esetekben, ahol a háztulajdonos aktív cselekvőként lép fel az általa alkalmazott ház- felügyelő igazolásában, a zsidóüldözés sérelmei fogalmazódnak meg. Arra a kérdésre, hogy vajon a háború utáni politikai „megtisztítás” eljárásaiban a háztulajdonos pozíciójához kapcsolt osztályharcos diskurzus cselekvési eszközzé vált-e, válaszként a felidézett Garay utcai eset kínálkozik. A cikk által az állampolgárok, a kommunista sajtónyilvánosság és az államrendőrség interakciójában kijelölt cselekvési mező elméletileg olyan működésmódokat mutathatna meg, ahogyan a kommunista újságírás által közvetített minták a társadalmi használatban új viszonyulásokat és egyben cselekvési módokat generálnak. Ilyen rendkívüli együttálláshoz azonban ezúttal nincs szerencsénk: az esetről semmi többet nem tudunk.69 Bár a Garay utcai eset csak sejteti a mechanizmusokat, igazolási ügyeink alapján mégis kijelenthetjük: a lakóhely kommunista diskurzusának termelődése 1945-ben a politikai hatalom tényezői közül a Kom69 Dr. Valér (Weisz) Márton személye a népbírósági ügyek közölt nem bukkan fel, nincs jele, hogy ellene ilyen keretek között eljárás indult volna. Ugyanakkor orvosként való igazolását illetően egyelőre nem adhatunk végleges választ, miután a magánorvosokat igazoló bizottság iratait még nem sikerült fellelni. Végül 1945-ös budapesti rendőrségi iratok csak igen töredékesen kerültek munis ta Pártnak a hétköznapiság lakóhelyi dimenziójában való jelenlétet biztosította.70 E diszkurzív jelenlétben valósult meg az a lakóhelyet érintő kommunista elgondolás, miszerint a lakóhely a társadalom, illetve az egyén feletti erkölcsi és politikai ellenőrzés, valamint a nevelés közege. így, még ha nem is egy általa követett stratégia eredményeként, az MKP a kezében tarthatta azt az eszközt, amely a hétköznapi személyközi kapcsolatokban a lakóhelyi kapcsolatok, viszonyulások számára értelmezési sémákat, a lakóhelyi magatartás, cselekvés számára pedig mintákat kínált, miközben más politikai tényezők világlátásukból fakadóan távol tartották magukat attól, hogy belépjenek az állampolgár életének ebbe a kontextusába. Hétköznapiság és magatartás a társadalmi cselekvők paradigmájában 1948-tól a Magyar Dolgozók Pártja brosúrák sorát szentelte a kommunista etika tanai terjesztésének, ezzel az 1945-tel Magyarországon bekövetkező politikai-társadalmi változásnak azt a dimenzióját értelmezve, amely a társadalom tagjainak mindennapi cselekvéseit, magatartásmódjait, egymáseddig levéltárba, így ezen a vonalon nyomozni gyakorlatilag lehetetlen. zó Jelen írás keretei között nem került sor más pártok napisajtójának és a házfelügyelőkkel, házmegbízottakkal kapcsolatos diskurzusának elemzésére. Ez a hiány természetesen korlátozza megállapításaink érvényességét. 186
