Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)

Bérlőktől (és albérlőktől) a lakóközösségig - Nagy Ágnes: Lakóközösség kontra háztulajdonos, házmegbízott kontra házfelügyelő: Osztályharc a bérházban

zett szövegekben nem kap értelmezést. Va­gyis a bérházat társadalmi entitásként kezelő kommunista diskurzus mellett nem válik láthatóvá olyan alternatív diskurzus, amely a lakóhelynek mint entitásnak és egyúttal a lakóhelyi pozíciók viszonyrend- szerének másfajta elgondolását formálná meg. Hogy e hiány mögött egy másfajta gon­dolkodásmód áll, azt a házmegbízotti intéz­ményről & Magyar Nemzetben megjelent cikk felháborodott mondatai pontosan világítják meg: „Ki adott például jogot a házmegbí­zottnak arra, hogy aziránt érdeklődjék, me­lyik pártnak vagyok tagja, vagy mennyi a havi jövedelmem? Az előbbi teljesen ma­gánügyem, az utóbbi legfeljebb a pénzügy- minisztert vagy az adóhatóságot érdekelhe­ti.”47 A Kommunista Párt kivételével az 1945-ben állami szinten színre lépő politi­kai tényezők nem tekintették a lakóhelyet a politikai ellenőrzés és a politikai harc szín­terének: gondolkodásuktól idegen volt a la­kóhely politikumként való felfogása. A kom­munista világlátás és cselekvési mód és az általunk itt most csak differenciálatlanul egyéb demokratikusként kezelt gondolko­dásmódok közötti kommunikáció egy magát szerencsés módon megmutató esetében pontosan tetten érhető ez az értelmezési el­térés és az abból következő dialógus-szerve­ződés. A VI. kerületi Szondi u. 74-ben hét kommunista párttag lakó - „a házban heten 47 „Házmegbízottak." Magyar Nemzet, 1945. június 28., 2. 48 BFL XVII. 997. VI. kér. Özv. Polczer Miklósné. Igazolóbizottsági határozat, 1945. július 19. (Kiemelés tőlem.) vagyunk kommunisták, mindnyájan pártta­gok” - lépett fel a házfelügyelővel szemben. Közöttük ott találjuk a magát „meggyőződé- ses kommunistá”-nak valló „Müncz elv- társ”-at, a házmegbízottat, a tömbmegbí­zottat és annak feleségét. A házfelügyelő ellen indított támadásuk fő vádként arra a toposzra épült, hogy a házmester a reakciós lakók oldalán áll és velük, kommunistákkal nem érintkezik. Az esetből elénk táruló, kommunista retorikát használó vádszöve­gek ideologikus világához képest szinte disszonánsnak hat az igazolóbizottság 1945. július 19-én meghozott feddő határo­zatának indoklása: „Ez a legenyhébb bünte­tés. A Bizottság ettől az ítélettől a házfel­ügyelő teljes javulását várja, és azt, hogy a ház lakóinak minden rétegével keresse a jóviszonyt, és illeszkedjen bele [a] mai demokratikus helyzetbe.”48 A világnézeti megosztottság retorikájára a „réteg” kifejezéssel válaszolni lényegében a kommunista helyzetértelme­zés negligálását, kikerülését jelentette. Egy olyan gesztust, amely azt jelezte, hogy a vegyes pártösszetételű igazolóbizottság nem hajlandó belépni és együttműködni ebben a fajta politikai - ideológiai - diskur­zusban. A hét kommunista lakó fellépése a legkevésbé sem érte el a célját: a házfel­ügyelő a helyén maradt, a „köz éléről való el­távolítására”49 nem került sor. 49 üo. Pallér Józsefné tömbmegbízott az igazolóbizottsághoz intézett 1945. július 27-i észrevételében fogalmaz így: „Most jutottunk el odáig, hogy az ilyen elemeket a köz éléről eltávolítsuk." 178

Next

/
Oldalképek
Tartalom