Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
Bérlőktől (és albérlőktől) a lakóközösségig - Bácskai Vera: Egy úriház és lakói Pesten
Egy úriház és lakói Pesten BÁCSKAI VERA A z „úri” jelző nem a korabeli vagy a mai szociológiai definíciót fedi, nem az úri és polgári középosztály megkülönböztetését szolgálja, hanem a korabeli közbeszédnek felel meg. Űri háznak a kortársak azt a (bér)házat tekintették, amelynek lakásbérlői túlnyomórészt a közép- osztály tagjai voltak, kétkezi munkás nem vagy csak elvétve akadt közöttük. Az olyan házat, amelynek függőfolyosója (a gang) csak közlekedési útvonalul szolgált, nem volt a közösségi élet színtere, sem a gyerekek játszótere. Az olyan házat, amelyek lakói kényesen őrizték lakásuk magánszféráját, nem „szomszédoltak”, nem szaladtak át egymáshoz élelmiszer- vagy pénzkölcsö- nökért. Érintkezésük a köszönésre és legfeljebb semmitmondó udvariassági közhelyek cseréjére korlátozódott. Ilyen háznak tekinthető a Rákóczi út 29. számú bérpalota, amely - mind lakásainak, mind lakóinak összetételét tekintve - mint csepp a tengerben példázza a polgári középosztály életszínvonalának hanyatlását. Köztudott, hogy a Budapesten a 19. század végi, 20. század eleji bérházépítkezések jellegzetessége volt, hogy az építtetők a telek legjobb kihasználásának érdekében azt körbeépítve, udvaros, függőfolyosós épületeket emeltek. Az utcai fronton alakították ki a középpolgárság igényeinek megfelelő nagyobb - 3-6 szobás - lakásokat, míg az udvarra nyíló, s már ezért is alacsonyabb státuszú — 1-2 szobás, alacsonyabb bérű - lakások többnyire a kispolgári rétegek lakóhelyéül szolgáltak. Ennek következtében az egyes bérházakban különböző társadalmi állású és jövedelmű családok éltek egymás mellett. Kevés olyan homogén társadalmi összetételű épület 149