Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)

Bérlőktől (és albérlőktől) a lakóközösségig - Bácskai Vera: Egy úriház és lakói Pesten

Egy úriház és lakói Pesten BÁCSKAI VERA A z „úri” jelző nem a korabeli vagy a mai szociológiai definíciót fedi, nem az úri és polgári középosztály megkü­lönböztetését szolgálja, hanem a korabeli közbeszédnek felel meg. Űri háznak a kor­társak azt a (bér)házat tekintették, amely­nek lakásbérlői túlnyomórészt a közép- osztály tagjai voltak, kétkezi munkás nem vagy csak elvétve akadt közöttük. Az olyan házat, amelynek függőfolyosója (a gang) csak közlekedési útvonalul szolgált, nem volt a közösségi élet színtere, sem a gyere­kek játszótere. Az olyan házat, amelyek la­kói kényesen őrizték lakásuk magánszfé­ráját, nem „szomszédoltak”, nem szaladtak át egymáshoz élelmiszer- vagy pénzkölcsö- nökért. Érintkezésük a köszönésre és leg­feljebb semmitmondó udvariassági közhe­lyek cseréjére korlátozódott. Ilyen háznak tekinthető a Rákóczi út 29. számú bérpalo­ta, amely - mind lakásainak, mind lakóinak összetételét tekintve - mint csepp a ten­gerben példázza a polgári középosztály életszínvonalának hanyatlását. Köztudott, hogy a Budapesten a 19. szá­zad végi, 20. század eleji bérházépítkezé­sek jellegzetessége volt, hogy az építtetők a telek legjobb kihasználásának érdekében azt körbeépítve, udvaros, függőfolyosós épületeket emeltek. Az utcai fronton alakí­tották ki a középpolgárság igényeinek megfelelő nagyobb - 3-6 szobás - lakáso­kat, míg az udvarra nyíló, s már ezért is ala­csonyabb státuszú — 1-2 szobás, alacso­nyabb bérű - lakások többnyire a kispolgári rétegek lakóhelyéül szolgáltak. Ennek kö­vetkeztében az egyes bérházakban külön­böző társadalmi állású és jövedelmű csalá­dok éltek egymás mellett. Kevés olyan homogén társadalmi összetételű épület 149

Next

/
Oldalképek
Tartalom