Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)

"Elitlakások" a szocializmusban - Preisich Gábor: Közvéleménykutatás az új házak lakói között

szerint kellő szellőztetés biztosítása mellett a 3 m-es emeletmagasság, s a 2,65 m-es belmagasság mint minimum elfogadható.

A következő kérdéscsoport az építkezések szerkezeti és kiviteli problémáit foglalta magában.

Ezen a téren a bizottságok igen sok érdekes részletmegfigyelést tettek, amelyek, ha talán nem is foglalhatók szabatos rendszerbe, mégis sok megszívlelendő és érdekes javaslatot tartalmaznak.

Elsőnek mindjárt a falazatok kérdése merült fel. Az épületek legtöbbje 38 cm vastag sejttéglafallal vagy égetett tömör téglafallal készült, vannak azonban 28 cm vastag sejttéglafallal készített lakások is, amelyek télen sem adnak panaszra okot. E kérdésről a tervezőkkel megbeszélést folytatva, az a nézet alakult ki, hogy a 28-as sejttéglafal, megfelelő erős vakolattal, saját építészeti tapasztalataink szerint is legtöbb esetben kielégítő volt. Némely esetben előfordult ugyan, hogy az északi vagy északnyugati oldalon a falon lecsapódás keletkezett. Mivel a 38 cm vastag, tömör téglafal a klímánknak teljesen megfelel, az általában használatos 38 cm-es iker sejttéglafal feleslegesen biztonságos megoldás. Helyes falvastagság a 30-32 cm méretű volna, amely átmenő, függőleges hézagokat nem tartalmaz. E célra használni lehetne a 28-as sejtfalat, melléje falazott válaszfallal vagy kőszivacs lapokkal. A kérdést tökéletesen tíz, illetőleg húsz cm méretű sejttéglák gyártása oldaná meg. Az ezekből falazott fal kétoldali vakolattal 33-34 cm átmenő hézagnélküli falvastagságot tenne lehetővé. Ebbe a falvastagságba - takarással — már a vasbetonpillérek is beilleszthetők.

Sok panasz van általában a famunkára. Ajtók, ablakok rossz anyagból készülnek, bedagadnak vagy hézagosak. Kifogásolták a túl nagyméretű, faltól-falig érő ablakokat, amelyek a kellő bútorozást nem teszik lehetővé. Kifogásolják a komplikált szerkezetű bukóablakokat, a nem megfelelő minőségű Teschauer csavarokat. Kifogásol- ták, ha az ablakparapetek magassága nincs helyesen megválasztva. Ahol 1,40-1,50 m magas parapetű konyhaablakok vannak, az börtönszerű, kellemetlen érzést vált ki. Viszont szükséges, hogy a parapetmagasság elegendő legyen az ablak alatt egy asztal elhelyezésére. Általában „formalisztikus kórtünet”, ahogy Almár György írja, „az üvegezés túl- tengése”, találkoznak a lépcsőhá- zakban faltól-falig és mennyezettől padlóig érő, felesleges ablakokkal, nem tisztítható vaskerettel, feleslegesen mélyen üvegezett konyhaajtókkal, amelyekbe a gyerekek belebukhatnak, eltörik az üveget, felsértik magukat.

Apadiókat, a parkettát is, sok helyütt viaszolás helyett súrolják, úgy, hogy újra és újra felmerül, mint egyik legégetőbb kérdés, a parketta helyett kellő tömörségű mosható, hézagmentes padló létesítése. (Figyelemmel arra, hogy az olcsóbb hajópadló készítése nemzetgazdasági szempontból nem látszik kívánatosnak.)

A mellékhelyiségek szellőzése egyik fontos szerkezeti kérdésünk, erre vonatkozólag megállapítható, hogy az egyszerű, függőleges szellőzőkürtővel ellátott mellékhelyiségek szellőzése nem kielégítő. Ezeket a helyiségeket a lakók úgy szellőztetik, hogy kinyitják az ajtókat, s így kereszthuzatot létesítenek. Szellőzőkürtős megoldás esetén feltétlenül gondoskodni kell a jövőben a vízszintes csatornán friss

146