Házak, lakások, emberek - Budapesti Negyed 63. (2009. tavasz)
"Elitlakások" a szocializmusban - Preisich Gábor: Közvéleménykutatás az új házak lakói között
vidéki városok lakástípusa is erősen különbözni fog. Az éléskamrában az élelmiszeren kívül rendszerint háztartási eszközök, nagyobb lábasok, seprű stb. vannak. Természetesen a kis éléskamrát megfelelő módon el kell látni kamrapolcokkal. Csepelen az összesen 80 cm polchosszúságot joggal kifogásolják. Ahol az éléskamra napos oldalon, külső ablakkal van ellátva, a háziasszonyok panaszkodnak, a belső szellőzésű kamrát szívesebben veszik. Következő kérdésünk az előszobára vonatkozott. Meg kívántuk állapítani, hogy mekkora méretű előszoba szükséges. A lakások legnagyobb részében az előszobában fogason kívül más bűtor nem állt, olyan helyeken sem, ahol az előszoba nagysága szekrény elhelyezését lehetővé tette volna. Ilyen helyeken néhol étkezőgarnitúrát helyeztek el az előszobában, és ezt is szoba gyanánt használták, amit teljesen helytelennek tartunk. Ahol a konyha nagysága nem megfelelő, a szenes-fás ládát helyezik el az előszobában. Kétségtelen, hogy a jólét és a lakáskultúra növekedésével több szekrényre lesz szükség, érzésünk szerint azonban, ha a területet növelni tudjuk, elsősorban a lakó- helyiségek bővebb méretezése szükséges, az előszobában elegendő a fogas helyéről gondoskodni. Újra a szovjet normákra hivatkozom, ahol ugyanilyen elgondolás szerint az eddigi 1,5 m előszobái középszélességet 1,30 m-re csökkentették. Sok korábbi vita tárgya volt az a kérdés, hogy a lakásokhoz szükséges-e erkély és ha igen, milyen égtáj felé legyen fordítva és mire használják. A megvizsgált lakások csaknem mindegyikének van erkélye. Csepelen és Pesterzsébeten az erkélyt napozásra, kisebb gyermekek kirakására, levegőztetésére használják. Kosa Zoltán szerint, „ahol nincs a lakásokban erkély, szeretnék, ha volna, de nagyon nem hiányzik”. Vidos Zoltán azt írja: „a két-három négyzetméter nagyságú erkélyt házimunkához, varráshoz használják, kiülnek, a gyermekek ott játszanak.” A referátumokból nyert tapasztalatok szerint erkélyt-elsősorban magasabb épületeknél - feltétlenül kívánatos létesíteni, ahol ez úgyszólván az egyetlen hely apró gyermekek napközbeni levegőztetésére és a lakásban lakó dolgozók legalább néhány perces felüdülésére. Alacsonyabb (legfeljebb háromemeletes), parkban álló épületeknél az erkély nem annyira fontos, bár kétségtelen, hogy különösen ott, ahol gyermekek vannak, rendkívüli módon tehermentesíti az anyát. Az elmondottakból következik, hogy az erkélynek a napos oldalon kell lennie, azonban a forró déli naptól lehetőleg védelmet kell nyújtania. Összefoglalva az elmondottakat, az 1950-es lakástípusnak tehát egy 18-20 m2-es nagy szobából, szükség szerint egy vagy két, 10-12 mz-es, külön bejáratú kisebb szobából, 7,5-10 nT-es konyhából, továbbá minimális méretű előszobából, éléskamrából, fürdőszobából, WC-ből és - a lakások legnagyobb részénél - erkélyből kellene állnia... Megemlítjük még, hogy a megvizsgált lakásokban a lakások belmagassága 2,65-3 m között változott, ezzel kapcsolatosan kifogás nem merült fel, nézetünk 145
