Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1930
Elkallódott labdákba botlunk, maszatos gyermekzsebkendőkbe, melyeket otthon talán épp most keresnek, az anya és dada. Elvesztette kis gazdája. (Az anyja megveri érte.) A kápolnából fejkendős, öreg nénikék jönnek ki, falusias külsejű férfiak. (Nem is sejtené az ember, mennyi ilyen „falusi” él már Budapesten.) Diákok andalognak tüzes szemű, fiatal leányokkal. Mindegyik friss, kedves, modern, egy-egy leendő mozicsillag. Annyi van belőle, mint fenn az ezüstösen szürkülő, őszies égbolton az igazi csillag... 1930. szeptember 2., kedd, 8. old. Papírszüret... Hol a palatábla és a levonókép? - Elemisták és gimnazisták könyvkészlete A z igazi szüretet, mikor puttonyokban hordják a szőlőt, s must csorog a csapról, megelőzi szeptember elején a kisdiákok papírszüretje, az irkák, füzetek, könyvek kavargása, melyre a tinta folyik. (Most készítik a tintalevest, papírgaluskával.) Micsoda zsibongás, dongás-bongás mindenütt a városban, iskolák körül az aszfalton, papírkereskedések és könyvesboltok tájékán. Ezek a csöpp emberkék fölfegyverzik magukat. Még tiszta az irka, melyre pár nap múlva ráömlik a tinta, s gyászos pocákat hagy s örök emléket a nadrágon és a kabátszáron is, még hegyes az Írón, mely holnap eltörik, éktelen bőgés közepette, még ragyog a könyv, mely egy hónap múlva már szamárfülekkel ékeskedik, maszatossá válik, s leginkább salátához hasonlít. 57