Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1936

Arcélek

T

éli süket csönd a koradélutánban. Egyszerre fölsikít a tűzoltók vészt- jelző tülke.

Minden gépkocsi vadállatra emlékeztet, a testével, a szagával, a rohanásával, a hangjával, de a tűzoltók gépkocsija egyenesen őskori szörnyet juttat eszünkbe. Mindenki ijedezik, szalad, fut. A tűzoltókocsi egy belvárosi ház előtt áll meg, s utána még kettő érkezik. Lángot sehol se látni, de egy üvegesbolt ajtaján füst tódul kifelé. Egyszerre - mintegy varázsütésre - az üres utca megtelik néppel. Szinte megbűvölten áll a tömeg a ház körül, egy pontra bámul, és vár. Most vékonyka, imbolygó lángnyelv csap ki a boltból. A tömeg fölzúg, s szinte egy ütemre imbolyog a lánggal. Semmiféle más esemény nem hozhatná ilyen izgalomba az utcát. Minden egyes emberben, ahogy a tüzet bámulja, fölfedezzük az őserdők lakóját, akinek a tűz, amit látott, még csoda volt és varázslat. A tűz varázsát még ma is mindannyian érezzük.

Este, amikor a cselédlányok már beadták a vacsorát, s a legtöbb ember vagy az otthoni asztalnál ül, vagy színházban, moziban szórakozik, a pesti cselédlányok megindulnak a villákból, a bérházakból, s a sötét mellékutcákon kutyákat sétáltatnak. Valóságos színház ez is. A színen megjelenik mindenféle fajta kutya, a magyar kuvasztól a legritkább tenyésztésű és keresz- tezésű külföldi ebecskéig. Drámák és bohózatok játszódnak itt le. Kutyadrámák és kutyabohózatok. A pórázon ugráló és táncoló kutyák olyanok, mint a dróton rángatott bábuk. A lányok pontosan ismerik a különböző fajtákat, s pontosan értesülve vannak egy-egy ebecske áráról és nemesi címeréről. Mindegyik a másik kutyájával foglalkozik, azzal barátkozik, azt irigyli. Éjjel pedig az a lány, aki német juhászkutyát vitt le sétáltatni, azt

396