Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1936

álmodja, hogy angol foxival sétál, a magyar puli gondozónője pedig álmában kínai ölebet becézget.- Csúnya, rossz - kiáltja a fiatal anya, kétesztendős, apró leánykájának az utcán, mert a csöppség valami piszkos holmit fölemelt a földről. Csúnya, rossz.

A gyerek szája elgörbül. Néhány pillanatig néma csönd, majd keservesen, hangosan elsírja magát. Hogy megértjük ezt az apróságot. A legszörnyűbb két váddal illették, azzal, hogy csúnya is meg rossz is. Ennél sértőbbet egy felnőttnek se lehetne odakiáltani. Az is elsírná magát ilyen sérelemre, ha nem szégyellne.

Az esti utcában hangos kacagást, viháncolást hallunk. Egy férfi meg egy nő tréfál, játszik egymással. Mikor közelükbe érünk, akkor ámulunk el. Ismerős, sarkon ácsorgó koldus és koldusasszony a két mulatozó. „Munka után” hazafelé igyekeznek, s nagyon jó kedvük támadt. Mint kétjátékos medve, úgy ingerkednek egymással.- Boldog koldusok-gondoljuk. - Úgy látszik, csakugyan igaz az, amit az iskoláskönyvekben tanítanak, hogy a pénz nem boldogít.

1936. január 10., péntek, 6. old.

397