Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1935

Az egész városban alig láttunk falragaszt. Házak falán egyet sem. Hirdetőoszlop is nagyon kevés van. Órák hosszat kutyagolgatunk, s még mindig nem tudjuk, mit játszanak a színházakban, mozikban. Végül is újságban kell megnéznünk.

Sok szép fa van Bécsben, sok szép házkapu és kilincs.

Bécs szagtalan. Minden nagyvárosnak van valamelyes egyéni szaga. Párizs vajszagú, London faggyúszagú, Berlin olajszagú, Amszterdam sajtszagú, Zürich tejszagú, Madrid csokoládészagú, velence vízszagú, Budapest füst- és koromszagú. Bécset azonban állandóan szél járja, s elviszi a szagokat. Jó levegőjű város. Jó vizű város.

Bécs jó város.

Budapest szép város.

1935. november 7, csütörtök, 8. old.

Pesti utca

A templomtéren galambok szemelgetnek. Övék az egész tér. Ez az ő otthonuk. Szinte méltatlankodva kotyognak egymás közt, ha gyermek vagy felnőtt sétál el közöttük. A környék lakói nem is igen zavarják őket. Hallgatólag elismerték a galambok jogát ehhez a területhez. De íme, most egy varjú röppen a galambsereg közé. Egyedül van, mint a farkas a bárányok között, s a sok-sok galamb épp úgy fél tőle, mint sok-sok bárány az egy farkastól. Valamennyien felröppennek a fák ágaira, összebújnak néma izgalommal, s onnan lesik az ellenséget. A varjú most az egyedüli úr a téren. Magányosan sétál, eszegeti a magot. Egyszerre fogja magát, s ő is a fára röppen a galambok közé. A galambok egy szemvillanás alatt a földön vannak. A varjú egyedül fönn a fán. A varjú ismét leszáll, a galambok felröpülnek, majd a varjú újra a fára röpül, s a galambok hanyatt-homlok le a földre, így tart ez jóidéig. Valósággal „künn a bárány, benn a farkas”-t játszanak egymással. Talán így tartana napestig is, ha az iskolából kijövő gyerekek vé384