Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1934
A közlekedési rendőrön áll az úttest közepén, a járóműveket kell igazítania, nehogy valami baj történjék. Hopp, most észreveszi a fólborult elefántot. Egy járómű, amellyel baj történt. Ez őrá tartozik. Egy pillanatot se habozik, fölemeli, és talpra állítja. Barackot nyom a fiúcska fejére, hogy máskor jobban vigyázzon az állatjára, és siet vissza a helyére, tovább igazítani a kocsikat, lovakat. A kisfiú, amikor hátrafordult és látta, hogy milyen szépen, engedelmesen gurul utána az elefántja, szentül megvolt győződve, hogy az a maga erejéből állt talpra, az ő bűvös akaratának néma parancsára. A rendőr pedig - a rend őre és névtelen szolgája - mosolyogva, szeretettel tekint a kis közlekedési baleset okozója után. Nem írja föl. A körúton házat bontanak-javítanak, s a megbolygatott kövek, deszkák és gerendák közül egyszerre kiszalad egy ijedt szemű, rémült patkány. A munkások uccu utána, egy pillanat, és egyikőjük husángot emel rá. A patkány azonban eszes állat. A veszély végpercében megáll, s nyugodtan szembenéz támadóival. Ez annyira meglepi üldözőit, hogy ők is megállnak, és most már némi érdeklődéssel, jóindulattal tekintenek rá. Egyik munkás feléje nyújtja mészporos cipőjét. A patkány játszadozni kezd vele, akárcsak valami kiscica. így folyt egy darabig a játék. Az emberek már-már hajlandók lettek volna megkegyelmezni ennek a szelíd játszótársnak, amikor egy keménykalapos, jól öltözött fiatalember haladt el mellettük, s fölháborodva rájuk szólt, hogy ne barátkozzanak ezzel a halálos veszedelmet hozó, fertőzést terjesztő állattal. Az emberek összenéztek. Egy kicsit tanakodtak. Elvégre ez a tanult úriember bizonyára jobban tudja, mint ők-gondolták. Erre egyikük fölemelte a husángot, s egyetlen biztos csapással a másvilágra küldte a patkányt. Vége volt a játéknak. Szegény fejét a „rossz híre” juttatta pusztulásba. O mindent megtett, amit tehetett. De a rossz hír ellen nem lehet védekezni. Hiába minden. Láttunk egy kísértetet fényes nappal a pesti utcán. Két méternél valamivel magasabb férfi volt, de a súlya nem lehetett több negyven kilónál, s a vállszélessége húsz centiméternél. Bokáig érő fehér esőköpeny lógott csontjain, s széles karimájú fekete kalap volt gombostű-fejébe nyomva. 333
