Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1934
Arcából alig látszott valami, de termete után ítélve csak csontváz-arca lehetett. Aki szemközt jött vele, megborzongott. A gyerekek tágra meresztett szemmel bámultak rá. O bizonyára észrevette ezt, de nem törődött vele. Furcsa lehet kísértetként járni az utcán. O azonban nyilván megszokta már. Elvégre mindent meg lehet szokni... 1934. október 30., kedd\ 6. old. Körkép A z öltözködési divat évről-évre, évszakról-évszakra, sőt gyakran hó- napról-hónapra változik. A kutyák egész évben pucéron járkálnak, ruha nélkül, ilyenkor ősszel azonban őket is felöltöztetik, különösen az apróbbakat. Évente egyszer a kutya-öltözék divatja is módosul valamelyest. Kutya-divatlapokat ugyan még nem láttunk, de azért úgy gondoljuk, hogy a kutya-ruhák divatját inkább London szabja meg, mint Párizs. Az idén - minden jel arra mutat -, leginkább a sötétkék szín kapott lábra a kutyák között. Ez a legelőkelőbb. Egyébként azonban - akárcsak a hölgyeknél a hajszín - itt is a hajzat színe a döntő. Világos színűek sötétet, sötét színűek pedig inkább valami világos öltözéket viselnek. Láttunk egészen prémbe öltöztetett kutyuskát is. De ez inkább holmi macskának látszott. A prémmel különben is vigyázni kell, mert bizonyos kutyafajták nem szívelik a nyúlprémet, másokat meg a patkány szőrméje idegesít. Leginkább messze táji nemes szőrmék ajánlatosak erre a célra. A napokban láttunk egy sovány olasz agarat. Fejtől-lábig képtelenül tarka és cifra matyóhímzésbe volt burkolva. Be kell vallanunk, hogy kissé ízléstelenül öltözködött. Csöppet se tetszett nekünk. Azt is láttuk, amikor az utcasarokról két másik kutya utána fordult, és összesúgott. Nyilván valami gúnyos megjegyzést tettek a ruhájára. 334
