Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

Egyszer volt egy kemence,

Belebújt a kis Bence.

Kormos volt a kemence,

Fekete lett kis Bence.

A versike vége az, hogy megverik a kis Bencét, s ennek mindenki szívből örül.

A vers volt a köszönés. Ok még bizonytalanok a szavak értelmében, hiszen nem oly régóta ismerik őket. Van közöttük egy Lajoska. Ö még csak kétesztendős. Beszélni se tud. De azért már verekszik.

Először a saját nevüket tanulják meg, azután a családi vonatkozásokat. A legtöbbje még a testvér fogalmával sincs egészen tisztában. Unokatestvérét, kis barátját mondja testvérnek. Van, aki kezdetben anyukának nevezi az óvónénit, s az édesanyját „másik anyukám”-nak mondja.

Az év elején még valamennyi sír. Ez a jobbik eset. Amelyik eleinte sír, az néhány nap alatt megszokja a dedót. Van azonban olyan, akire csak három-négy hét múlva jön rá a sírás. Ez azután nagyon sokáig kesereg. A picibbek csak úgy alszanak el ebéd után, ha az óvónéni egy kicsit melléjük fekszik.- Mit szeretsz legjobban enni, Sárika? - kérdezzük egy seprő szempillá- jú, vékony kislánytól.- A lencselevest - mondja meglepően.

Általában minden meglepő, amit mondanak vagy tesznek, mert még nem szokványos. A Nórika például világért sem akar fiúval párba menni. Ha fiúval kell párba mennie, inkább otthon marad. Csaknem mind szőke, s a kislányoknak csaknem mindnek rózsaszín szalagcsokor van a hajába kötve. A legtöbbnek van egy-egy kedvence, attól aztán nem tágít, de a lányoknak van egy közös kedvence is, egy kisfiú. Otőle még a rúgást is szívesen tűrik.

Még alig látszanak ki a földből, de a felnőtt minden jellemvonása már halványan kitetszik rajtuk. A fiúk például - még a legkisebb is - nem akarnak kötényt kötni maguk elé. „Férfiatlannak” érzik.-Jöjjön ide a legnagyobb kofa - szól a néni.

Gondokozás nélkül lép elő egy katicabogár-ruhás kislány. Megemeljük. Alig nehezebb egy zsömlénél.- Melyiketek tud olvasni? - kérdezzük.

Csaknem mind jelentkezik, de kiderül, hogy ők még csak egy betűt ismernek, és ez az „A”. A-nak olvassák az n-t, az s-t és a t-t is. A LÚD felírást egy kép alatt gondolkozás nélkül olvassák mind kacsának.

„Ti most már nagyok vagytok” - ez a varázsmondás.

326