Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

Ki tudná megmondani, miért nem vallotta be a kislány a tojást?

Az egészen szegények tejet kapnak. Azt szürcsölik szalmaszálon. De egészen szegény itt alig akad. Ez jó környék. Buda. Öröm nézni a gyerekeket. Ápoltak, tiszták, vidámak.

Egy kislány egy szem ragadós, rózsaszínű cukorkát tesz az asztalra. A közösségnek. Hatvan gyerek között bajosan lehetne szétosztani. De a példa ragadós. Lassacskán a többi apróság is ad valamicskét a tízóraijából.

Figyeljük a kicsinyeket. A szoba közepén kerek kosár. Egy csoport úgy állja körül tereferélve, mint falun a kutat a lányok, legények. A másik csoport a hároméves Ibolykát ölelgeti körül.

— Vezető néni, nyúznak! — sipítja a kislány panaszosan.

Sok neki a szeretet. Nem bírja. Nem hagyják nyugton. Mindig választanak egyet, akit így agyonszeretgetnek, dédelgetnek.

— Ez a testvérünk — mondják és hiszik is. - Az egész család - mondják magukról, és hiszik is, hogy ők együtt az óvodában mind egy család.

Néhányan szorosan egymás mellé ülnek az alacsony padra, mint verebek a sürgönydrótra.

A legapróbbak babával, babakocsival játszanak.

Csupa bizalom, önkéntelen megnyilatkozás még mindegyik. Még harsány a hangjuk. Még bátrak, szabadok. Még nem tépázta meg őket a szigorú, gépies élet.

De azért a formát már ők is kezdik ismerni. Szeretik is. Játékos módon szoktatják rá őket, kényszer nélkül, s ez tetszik nekik. Büszkék arra, amit tudnak. És mennyi mindent tudnak már ezek a két-hatesztendős csöppségek. Legszívesebben verseket szavalnak. De énekelni, táncolni, tornászni, sőt rajzolni is meglepően jól tudnak.

A táncban fáradhatatlanok. Utolsó farsangkor „bál” volt az óvodában. A gyerekek alig akartak hazamenni.

Édes, éles hangocskáikon bámulatos pontos zenei érzékkel énekelnek.

Az „Isten vele” és „Isten hozta” köszönést még összecserélik. Kedvenc ételük a virsli s a tejbedara. A sárgaborsót nem szeretik. Többnyire szőkék. A kislányok óvónénik szeretnének lenni, ha megnőnek, a fiúcskák utcaseprőnek, rendőrnek és trombitásnak készülnek.

Budapesten kilencvenkét városi óvoda működik, s ezt vagy tízezer gyerek látogatja. Óvodáink nagy része napközi otthon. Újabban valamennyit otthonná szándékoznak átszervezni. Ezekben az otthonokban majd fürdetik, öltöztetik is a gyerekeket, reggelit, tízórait, ebédet és ozsonnát kapnak, csak este hat óra tájban engedik haza őket.

Ha meggondoljuk, hogy mennyire döntőjelentőségű egy ember jellemének alakulásában életének első hat esztendeje, valóban fontos és szüksé278