Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

ges, hogy a gyermekek a mai áldatlan otthonokból ezekbe a jobb, derűsebb, családiasabb otthonokba kerüljenek.-i. 1934. február 24., szombat, 4. old. Pesti utca S ötét, elhagyatott budai utca éjjel. Az egész utcában egyetlen ember jár, és hangosan beszél. Hangosan és nagyon bizalmasan egy látha­tatlan valakihez. Amikor közelünkbe ér, látjuk, hogy nincs egészen egye­dül. Hatalmas németjuhászkutyát vezet pórázon. Avval beszélget.- Látod, látod - mondja szemrehányó hangon. - Igazán nem szép tőled. Más kutya ezt nem tette volna. A kutya némán ódalog mellette. Nem tudjuk, mit felelne erre a szemre­hányásra, ha tudna beszélni. Lehet, hogy felelt is valamit, s a gazdája ért be­lőle. Annyi bizonyos, hogy ők ketten nem először beszélgetnek így egymás­sal, s talán ennek az embernek a kutya az egyetlen beszélő társa, akivel éjjel, elhagyatott budai utcákon sétál és barátkozik. A különcök korát éljük. Budapest lassacskán kezd Londonhoz hasonlítani ebben. Már mi sem csodákozunk semmin. Utóbb, valamelyik farsangi estén megszólalt a mentők telefonja. Egy pesti lakás jelentkezett s egy úr, egyedül élő agglegény.- Rosszul érzem magam - nyögte a telefonba -, ma estére pedig jelmezes házibálba vagyok hivatalos. Nagyon szeretnék elmenni. Nem vinnének el hordágyon? Azt fogják hinni, hogy a jelmezemhez tartozik. Csíkos kórházi ruhát öltök magamra. A mentők természtesen nem voltak hajlandók segédkezet nyújtani a far­sangi tréfához. Utóbb azonban az illető úr mégis szerzett magának valaho­279

Next

/
Oldalképek
Tartalom