Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1934

- Tessék legalább nekem megengedni, hogy elmehessek - könyörgött összetett kezekkel és lelkesen ...-i.

1934. február' /., csütörtök, 8. old.

Pesti utca

A kegyelmes úr belép hivatalába. Bundája zsebéből narancsot húz elő, s a kapus három és fél esztendős kislányának küldi.

Másnap a kapus felesége szépen felöltözteti, kézen fogja a kislányt, s a kapusfülke előtt várják ketten a kegyelmes úr érkezését.

A kegyelmes úr megérkezik.- Köszönd meg szépen a kegyelmes úrnak a narancsot, amit hozott - biztatja a kislányt az édesanyja.

Az egyébként roppant barátságos Bözsikének azonban most semmiféle nógatás nem használ. Anyja szoknyája mögé búvik. Még a fejét se dugja ki.

A kegyelmes úrnak rosszul esik ez a barátságtalan fogadtatás: megszokta, hogy amerre jár, ahová néz, kedvesen mosolygó arcok fogadják.- No, Bözsike — mondja sértődötten -, ha nem köszönöd meg, nem hozok többé narancsot.- Ne is hozzon, - fakadt ki a kislány, s morcos arcocskáját kidugja anyja szoknyái mögül. - Olyan savanyú volt, hogy még.

Franciák áradoznak Budapest szépségén és olcsóságán.- Minden ruhámat itt vásárolom - mondja az egyik hölgy -, mert szebbek és kevesebbe kerülnek, mint nálunk otthon, Párizsban. Amellett milyen pompásan lehet itt szórakozni, mennyi látnivaló ...

273