Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1934
Egyik udvarias magyar úr megjegyzi erre, hogy azért a párizsiaknak is van mivel büszkélkedniök. Különösen van valamijük, aminek párja sehol a világon nem akad, s amit mi is joggal irigylünk tőlük, s ez a Louvre.- De esküszöm - erősködik a csinos, fiatal párizsi dáma -, hogy az önök áruházai se maradnak mögötte. Amellett itt minden sokkal olcsóbb, mint a Louvre-ban. Az eszébe se jutott, hogy van valami egyéb Párizsban, amit Louvre-nak neveznek, s az bizony nem áruház. Féllábú pereces álldogál az utcasarkon. Egyszerre a szürke homályt áttöri egy fényes, tavaszias napsugár.- Ma minden perecem eladom - ujjong a rokkant. - Jaj de boldog vagyok. Arra gondolunk, milyen viszonylagos minden a világon. Csak féllába van, szegénynek. Perecet árul az utcán, s boldoggá tudja tenni egyetlen napsugár... 1934. február 2., péntek, 8. old. Téli képek Orrot fúnak, köhécselnek az emberek a villamosokban, mozikban. Az Andrássy úton fiatal nő ballag, kissé fáradt testtartással, félrebillent fejjel. Szembe talákozik egy bundás, keménykalapos, szemüveges úrral. A nő bágyadtan elmosolyodik, megállítja az urat, s valamit magyaráz neki. Erre az úr ott az utcán azt mondja a nőnek, hogy tátsa ki a száját, és mondja á-á, majd jobbra-balra fordítja a nő fejét a világosság felé, megnyugtatóan legyint, ő is magyaráz valamit, és továbbmegy. A nő most már valamivel vidámabban és nyugodtabban siet a legközelebbi gyógyszertár felé. Nincs semmi különös baj, csak a mandulája duzzadt egy kicsit. 274
