Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1933

— Hiszen jegyet azt váltottam - s mutatja a jegyét. - Még a másik kocsin, amelyikről átszálltam.

1933. október 31., kedd, 16. old.

Pesti gyermekek

A külső Lipótváros egyik ötemeletes bérházának udvarában nyolc-tízévesnek látszó, sápadt, szőke fiúcska vékony cérnahangon énekel. Ütött-kopott, szűk ruhaujjából hosszan lógázik alá sovány karocskája.

Fejét fölfelé tartja, és kornyikál valami szívet és fület tépő kávéházi dalt. Egy ablak kinyílik a harmadik emeleten, s papírosba csomagolva két darab kétfillérest dobnak le az udvarba. A többi ablak mozdulatlan marad, mintha lakatlan lenne az egész ház.

A fiúcska vár egy darabig, majd fölveszi a földről a pénzt. Megnézi és dühösen mondja:

— Nagyon szép. Mindössze négy fillért adnak egy ötemeletes házban. Hát érdemes árva gyereknek lenni?

Még a nyáron történt, a kánikulában. Egy pesti kislányt először vittek falura nyaralni.

Reggel korán, ahogy az ágyból fölkelt, még ingecskében, kifut a kertbe, s rémülten kiáltja be édesanyjának a házba:- Anyukám, anyukám, ma megint irtózatos hőség lesz.- Miből gondolod, szivecském? - kérdi az anyja.- Nézd, a fű máris izzad - mutatja a harmatos pázsitot.

252