Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1933

Gáborkát reggel megfürdette az édesanyja. Tetőtől-talpig tisztába öltöztette. Olyan volt, mint valami vakart hal.

Gáborka egész nap játszott. Benn a szobában és künn az udvaron.

Este elálmosodott. Anyja fölülted őt az asztalra. Vetkőztetni kezdi. Gáborka álmosan dörzsölgeti szemét.

Anyja lehúzta a kicsi cipőjét, harisnyáját.

Gáborka emelgeti, nézi-nézi szutykos lábacskáit. Egyszerre sírásra görbül a szája.- Ez nem az én lábam - kesergi kétségbeesetten. - Kicserélték. Az enyém egészen tiszta volt.

Évikét himlő ellen oltotta a falusi doktor. A kislány égő szemmel, összeszorított fogakkal tűrte. Nem sírt.

Amikor megkérdezték tőle, tudja-e, hogy miért oltották be, ezt mondta: -Azért, hogy ne jussak a pokolba, mint a pogányok ...

1933. november 9., csütörtök, 8. old.

Pesti utca

Társaskocsira várunk délben. Sokáig nem jön.

Sétálgatunk fel s alá az őszi délelőttben. A megálló mögött gyümölcsös bolt kirakata. A kirakatban harsogó téli almák, naspolya, berkenye, kevéske kései szilva s már aszaltszilva is van. Még őszibarack is van, de már néhány beteges színű, erőszakkal érlelt narancsot is látni.

A tél sanyar gyümölcsei találkoznak itt kis időre, s most búcsúzkodnak egymástól.

Künn az utcán, a kirakat előtt pedig két farekeszben becses aszúra érlelt szőlő didereg.

253