Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1933
történt. Tizenkét óra öt perckor künn a Városligetben, odaát Budán s a legkülsőbb Ferencvárosban is minden gépkocsi és villamosvezető pontosan tudta az összeütközés legapróbb részletét, s a messze városszélen rohanó társaskocsikban utazó szerelők, lakatosok és hasonló mesterségbeliek hosszan tárgyalták a részleteket. A közös mesterségbeli érdeklődés szikrája több mérfóldnyi körzetben egyszerre villant föl, s áramkörébe kapcsolt minden érdekeltet. Fekete ruhás, gyöngyös-főkötős öreg néni száll föl a társaskocsira. Fölsegíti egy hozzátartozója, de eltávozik, s ő egymaga utazik tovább. A következő pillanatban már ismerőse az egész kocsi. Mindenkivel szóba elegyedik. Elmondja egész élettörténetét. Megtudjuk, hogy nyolcvannégy éves, hét gyermeke volt, de csak kettő él. Egyik magas állású hivatalnok, egy dédunokája már menyasszony. Két foga van összesen, s most egyik unokáját megy meglátogatni. Flangosan nevet, beszél. Mulattatja az egész kocsit. Egyik állomásnál leszáll. A kalauz lesegíti. Fürgén szalad egyik mellékutca felé. Az egész kocsi közönsége meleg mosollyal integet utána. 1933. szeptember 29., péntek, 4. old. A pesti utca O t-hatesztendős kislány nyitogatja-csukogatja az utcai telefonfülke üvegajtaját.- Nem szabad, mert összetörik az üveg - figyelmezteti őt jóakaratúan egy úr. A kislány rá se hederít. Tovább csapkodja az ajtót.-Vigyázz, mert jön a rendőr és elvisz - próbálkozik hathatósabb érvekkel az úriember. A kislány tovább nyitogatja-csukogatja az ajtót. 243
