Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1933
Közben a társaskocsi egyik megállótól a másikig rohan, s neki máris sietve le kell szállania. Még kifelé menet is városok nevét kiabálja: Ah Bologna, Padova, Milánó. Bon giorno, bon giorno - integet kezével, s már lenn is van. Az olaszok benn maradtak a kocsiban. Amulva néznek utána. Semmit se tudtak meg tőle, amit nem tudtak és meg akartak tudni, de megtudták azt, amit úgyis tudtak, hogy milyen gyönyörű Olaszország ... 1933. szeptember 19., kedd, 6. old. A pesti utca A nyáron egy budapesti magyar Angliában járt. Egyik egyetemi városban társaságban találkozott egy úrral, akiről azt közölték vele, hogy tud magyarul. Beszélgetés közben kiderült, hogy az illető úr valóban érti kissé a nyelvünket, sőt le is fordította angol nyelvre Petőfi „Szeptember végén” című költeményét.-O, ön magyar— fordult a budapesti tanárhoz az angol.-Kérem, ha hazamegy, adja át üdvözletemet Petőfi Sándornak. Egy urat láttunk este a körúton. Nyugodtan, csöndesen lépegetett. Amikor egy kéregető lépett elé, kiskabátja zsebébe nyúlt, kivett onnan egy pár összehajtogatott rövid harisnyát, s a koldus kezébe nyomta. Megfigyeltük, hogy sétája közben különböző zsebeiből hat pár ilyen harisnyát húzott elő, ajándékozott el az utcán. Legvégül a hetedik kéregetőnek egy apróra összehajtogatott hálóinget adott, amelyet a felöltője belső zsebéből kotort elő. Az Andrássy út elején a gépkocsi fölszaladt a járdára, összetört néhány vasrudat, s apróbb sebesüléseket okozott. Ez pontosan déli tizenkét órakor 242
