Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1933

Pesti utca-Anya! - kiált egy kamasz fiú a Duna-parti sétatéren édesanyja után.

A közelben csaknem minden nő visszafordul erre a szóra. Mind azt hitte, hogy ő utána kiáltanak.

Mennyi édesanya is van a világon.

Miklóska bőg az uszodában. Fél a víztől, ettől a hideg, ellenséges és veszedelmes elemtől. Először van itt. Még csak hároméves. De máris azt kívánják tőle, hogy leereszkedjék kötélen, mint valami búvár. Vékonyka derekán úszóöv. Kétségbeesve kapálódzik ég és víz között, a levegőben, mint valami csapdába került halacska.

A felsőbb hatalom azonban - ezúttal az úszómester - nem ismer kegyelmet. Lassan, de kérlelhetetlenül engedi egyre lejjebb és lejjebb a kötélen. Miklóska egyre jobban üvölt.

Abban a pillanatban, amint vizet ér, hirtelen elhallgat. Mintha világéletében ezt csinálta volna, tempózni kezd, s lábacskáival is rugdossa a vizet.

Az uszoda egész közönsége tapsolni kezd. Megtapsolja a bátor mutatványt. Pedig Miklóska végső rémületében kezdett tempózni a vízben. Mire azonban kijön, mosolyog. Most már ő is elhiszi saját magáról, hogy hős és bátor.

A cserkésztáborozás idején egyik budapesti fürdőszolga hangszórón át ordítja végig a parton, hogy valakit keresnek. Egy idegen cserkészt. Majd a keresett nevét kiáltja, ahogy megtanították rá:- Mister Jack Anderson, Amerika.- Milyen pompásan beszél ez angolul - mondja a név hallatán száraz humorral egyik fürdőző angol fiú a társának.

238