Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1933
Az apa útra készül. Gépkocsiba száll, hogy az állomásra hajtasson. Búcsúzik családjától. Lehajol hatéves fiacskájához, hogy megcsókolja.- Hová utazol, apa? - kérdi a gyerek.- Bécsbe - felel az apa.- És mikor jössz vissza?- Holnap - hangzik a válasz.- Akkor nem is érdemes megcsókolni téged — mondja a kisfiú. Sarkon fordul és odábbáll... 1933. július 18., kedd, 7. old. Körkép A kutya már nem volt fiatal. De eddig - miért, miért nem - még nem ismerte az anyai örömöket. A ház cicájának egy szép napon hat apró, édes, puha, vaksi kölyke született. S a kutyus halálos irigységgel nézte a boldog cicamamát s az apróságokat. Próbált közeledni, barátkozni, de a macska annyira féltette kölykeit, hogy erre az időre fölmondta azt a barátságot is, amely eddig fönnállt közöttük. A gyermek utáni vágy azonban mindent elsöprő erővel tört ki a kutyus- ból. Egész nap a szoba másik sarkában lapult. Onnan leste a családi életet. Abban a pillanatban pedig, amikor a macska rövid időre kiment a szobából enni, a kutyus a cicakölykek mellett termett, végignyalta, végigsimogatta, végigdörzsölte őket, kissé meg is pofozta, s mire az anyjuk visszajött, ő már megint a szoba sarkában lapult, mintha mi sem történt volna, s várt a legközelebbi alkalomig. Bolíviából érkezett magyar hölgytől hallottuk ezt az angol világöntudatra jellemző esetet. 228
