Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1932

- Hiszen az ön szemének semmi baja, - mondja - ha ezeket az apró betű­ket így tudja olvasni. Az ön korában ez szinte csodálatos. A színész elmosolyodik, és bemutatkozik: — Talán legyen szíves és adjon valami más könyvet - szólt. - Arany János valamennyi versét betéve tudom. Szent Istvánra csoportosan jöttek fel a falusiak és együttesen tanyáztak. Rendszerint valamelyik középület közlépcsőjére telepedett egy-egy ilyen parányi falu. Megfigyeltük, hogy itt-ott egy kalapos, fehérkesztyűs nő, vagy pedig egy kitűnően öltözött úriember is közöttük üldögélt a kövön, otthonosan, szin­te családiasán. Ezek a hazulról elszakadtak, a kivetkőzöttek, akik most erre a rövid időre boldogan illeszkedtek bele újból a falusi közösségbe. A Szent István napi tűzijáték estéjén az egész város az utcán hullámzott. A család cselédestül, kutyástul, macskástul, gyerekestül kiment az utcára. Kisgyermekek aludtak édesen nagyanyák ölében, apák nyakában, anyák karján, kocsiban, pádon. Erre az estére a pesti utca gyermek-hálószobává vált. A kávéházba délután öt óra tájban belép négy nő. Letelepszenek egyik asztalhoz. Haboskávét rendelnek, majd beszélgetni kezdenek. Vajon miről beszélgethet a négy, már nem fiatal nő egymással? Arra gon­dolunk, hogy mennyi élettapasztalat, leszűrt bölcsesség, értelem és ítélet áradhat szavukból. Bizonyára tanulni lehet tőlük. Kíváncsian hallgatjuk őket. Hangosan beszélnek. Megtudjuk tőlük, hogy a húst nem jó „verni”. A legnagyobb határozott­sággal kijelentették, hogy ők sohase verik a húst. Megtudjuk, hogy a kelvi­rág levest mindig tejjel engedik föl és sohase tejföllel, hogy a fánktésztába jó ecetet tenni, a parajt csontlével kell fölereszteni, s a borhabba egészben kell beletenni a tojást és hidegen kell tálalni. Megtudjuk, hogy mit ebédeltek aznap, előtte való nap, múlt vasárnap, és mit fognak ebédelni másnap és jövő vasárnap. Megtudjuk, hogy a férjüknek, leányaiknak, fiaiknak és unokáiknak mi a kedvenc eledele, megtudjuk, hogy édesanyjuk a tortát mindig előző nap sü­168

Next

/
Oldalképek
Tartalom