Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1932

tötte meg. Szóval délután öttől este nyolcig mindent megtudunk tőlük, ami ebben az életben fontos.-i.

1932. augusztus 21., szombat, 4. old.

Pesti utca

A Krisztina tér környékén estefelé száguldoznak a gépkocsik, csilingelnek a villamosok, hullámzik a nép. Egy-két órára valósággal párizsias a forgalom. Most a hegy felől, egyik mellékutcából egy úr lép ki, s zsinegen fiatal őzikét von maga után. Az őzike remegve lépeget az aszfalton. Ijedt kis szívének zakatolása szinte túlharsogja az utca zenebonáját. Át kell mennie a kocsiúton a rohanó járművek között. Jobbra-balra tekintget, halálosan fél. Szegény kis őzike. A vadász puskája nem lehet olyan félelmetes számára, mint ez a száguldó, ismeretlen fenevadakkal teli pesti utca.

Egy cégtáblán ezt olvassuk: „100 éves óraraktár”. Legalább huszonöt éve látjuk ezt a fölírást nap-nap után. Most már bízvást kiírhatnánk: 125 éves óraraktár.

Divatosan öltözött hölgy, kövér skót collie-t huzigál maga után. A rózsás, göndörszőrű, lihegő kutya legalább egy mázsát nyom, és csalódásig hasonlatos valami ápolt yorkshire-i disznóhoz.

Egy atyafi megáll előtte, nézi-nézi egy darabig, majd megszólal: -Azután még mondja valaki, hogy kutyábul nem lesz szalonna.

169