Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1932
Pesti utca r É jszaka van. A Belváros teljesen kihalt. Csak itt-ott ódalog a fal mellett egy-egy magányos éjszakai vándor. Egyszerre megtorpanunk. Egyik bolthelyiség redőnyeit feltolták, ajtaja tárva-nyitva, ragyogó fényesség szüremlik ki az úttestre. A bolt előtt áruval megrakott gépszekér várakozik.- Betörők járnak a boltban - villan át agyunkon. Szívünk hevesen dobog, tekintetünkkel rendőrt keresünk, s képzeletben erősen kiszínezve, előre végigéljük az izgalmas éjszakai kalandot. Titokban örülünk is a felfedezésnek. A hálás kereskedő vagy a hálás biztosító társaság bizonyára nem feledkezik meg majd rólunk. Óvatosan a bolt elé lopakodunk. Legnagyobb meglepetésünkre azonban itt nem betörők, hanem segédek szorgoskodnak, s nem viszik, hanem hozzák az árut. Ezen a éjszakán költözködött át a kereskedő egyik bolthelyiségéből a másikba, hogy egyetlen napot se veszítsen. Most rakják helyre a holmit, s írják a csalogató új árakat. Az üres helyiség varázsszóra megtelik áruval. Bemegyünk. Egy inget kérünk. Nem adnak. Reggel nyolc előtt tilos árusítani. Megvárjuk a reggelt. Kíváncsiak vagyunk, kijön be elsőül, és mit vásárol. Nyolc órát harangoznak. Elsőül egy cselédlány jön be. Húszpengőst akarna váltani. Majd egy idősebb úriasszony egyetlen kemény gallért akar venni a fiának. A segédek s a boltos ijedten néznek egymásra. Nem adnak. Az ilyenféle boltokban ugyanis az a babona járja, hogy elsőül egy pár fekete harisnyát kell eladni, akkor szerencséjük lesz, és jól fog kelni az áru. Kirakják a hölgy elé a fekete harisnyákat. Könyörgő pillantásokat vetnek rá, körülfogják, kínálják. Bizonyos, hogy nem megy el innen egy pár fekete harisnya nélkül. — De hát nem divatos a fekete harisnya -, sopánkodik a hölgy. Az ár azonban olyan csábító, s hátha valami haláleset lesz a közeljövőben a családban, sohase lehet tudni. Végül is potom pénzen megveszi a babonás fekete harisnyát. Még örül is, hogy olcsón vásárolt. A kereskedő pedig boldog, hogy most már biztosan jól fog menni a boltja. 166
