Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1932
De nem az. Ez a kamasz fogadott pajtásaival, hogy megteszi ezt, és meg is tette. Túlhabzó, játékos fiatalsága fügét mutatott a harmincnyolc fokos melegnek, a korzó ütemesen sétáló közönségének, minden szokásnak, rendnek, ésszerűségnek, szóval az egész világnak. Nyert ... 1932. július 24., vasárnap, 8. old. Pesti utca D él van. Kánikula. Az aszfaltolvasztó napsütésben fiatalember vágtat végig kerékpárjával az úttesten. Kerékpárja fogantyújára oldalt kis ételhordó van akasztva. Harangoznak. A fiú azon vágtában elereszti a fogantyút, nyugodtan leakasztja az ételhordót s a melléje biggyesztett bádogkanállal enni kezdi ebédjét. Tökkáposzta-főzeléket, feltéttel. A kapros tökkáposztából néhány szál a földre pottyan, de egyéb baj nem történik. A legvadabb rohanás közben eszi az ebédet. Régente akadtak lovasok, akik úgyszólván hozzánőttek a lovukhoz. Ma a gépek helyettesítik a lovat. Annak, aki gépet vezet, eggyé kell válnia, hozzá kell nőnie gépparipájához. Andrássy-úti előkelő bérpalota. Pompás, erkélyes, divatosan kárpitozott lakások. Az oszlopos, boltíves lépcsőházon végig piros neszfogó futószőnyeg vezet. Szárnyas ajtók, esztergályozott rézkilincsek, csönd és úri finomság. Ugyanennek a palotának az udvarán kiskocsma, ahol hosszú szárú pipából pöfékelő, ingujjra vetkőzött bajszos férfiak máriást játszanak, sört isznak, kispörköltet esznek a zöld zsalugáterrel elkerített piros abroszos asztalkák mellett. Milyen furcsa ez a kétarcú épület a város szívében. 163
