Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1932

az ostyatöltésben ámulva láttuk, hogy a pompás kávéízű fagylalt habfehér. Fehérebb, mint a tejszínhab.

Kérdésünkre határozottan kijelentették, hogy a hófehér fagylalt rendes, feketére pörkölt és darált, tiszta kávéból készül.

Nem értettük.

Titokzatosan mosolyogtak. Ez is egyike az Ezeregyéjszaka csodáinak... 1932. július 16., szombat, 5. old.

Tanyai magyarok

Gyorsfénykép

A balatoni reggeli vonat egyik harmadosztályú kocsijába három terebélyes, fejkendős nénike, s egy vékonyka alföldi egér-paraszt telepszik. A szegedi tanyákról jöttek, s most gyermekeiket, unokáikat mennek látogatni a balatoni gyermeküdülőbe. Egész éjszaka utaztak. Az üdülőben egy óra a látogatási idő, akkor indulnak vissza Pestre, estére átbandukolnak a másik pályaudvarra, vonatra ülnek, megint egész éjjel utaznak, és reggelre Szögedében lesznek.

Alighogy elindul a vonat, még a gellérthegyi alagúton sem futott keresztül, máris nyugtalankodni kezdenek, vajon nem köll-e még kiszállani, nem érünk-e még oda?

Megnyugtatjuk őket, hogy még vagy két óra hosszat ülhetnek. Nemigen hisznek nekünk. Aki csak elmegy a kocsi előtt; attól mindenkitől megkérdezik. (Sokszor mondhattak már nekik valótlant.)

A vonat most az alagútba robog.- Ládd-e, ilyen az alagút - tanítja az egyik idősebb nénike menyecske lányát.

A menyecske boldogan veszi birtokába az alagúton át való utazás új élményét.

158