Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1932

Trópusi Budapest

A forró július képekben és számokban

B

udapest - egyenlítői hőségben. Ilyenkor derül ki, mennyire hozzáidomultunk egy évezred alatt a Nyugathoz. Ilyenkor látszik világosan, milyen gyors, lüktető és eleven az életünk ősszel, télen, és milyen lassú ernyedt, nyári kánikulában. Hiába történelmileg is bizonyított keleti származásunk, már nem bírjuk az „ősi” éghajlat forróságát, nyugatiak lettünk testestől-lelkestől.

Az első, ami feltűnik, milyen lassú a város mozgóképe. Mint valami lassított fílmfelvétel a budapesti életről. A pesti ember híres rohanó. Kánikulában senki sem siet. Még a villamosok sem. Igaz, hogy a villamosoknak ehhez nem kell kánikula, máskor sem sietnek.

Budapest az a város, mely a legfegyelmezettebben tűri a hőhullámot. Párizsban, Berlinben ilyenkor csupa ingujjra vetkőzött férfi szaladgál az utcákon. Nálunk alig néhányan merészkednek szakítani az öltözködési illem szabályaival. A kávéházak teraszain láthatunk néhány ilyen hőségforradalmárt, de ezek is felöltik a kabátjukat, mielőtt a kávéházi terasz hűs trambu- linjáról a gőzölgő utca forró forgatagába vetnék magukat.

Az utcai padokon sok a szunyókáló férfi, fáradt nő. Kánikulában látja csak az ember, milyen kevéssé árnyékosak a budapesti utcák.

Megkérdeztük a mentőket, szaporodott-e a munkájuk az év legforróbb napján.

— Ellenkezőleg - felelték - kevesebb dolgunk volt, mint máskor, de súlyosabb balesetek történtek. Lehet, hogy ez is a túlságos hőség következménye.

Valószínű. A hőség megbénítja az ellenállóképességet, csökkenti azt az óvatos éberséget, mellyel a nagyvárosi ember a saját testi épségének tartozik.

153