Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Zeke Gyula: "Budapest, itt éltem én!" Kosztolányi Dezső Pesten és Budán
hány - érdekes arcú ember. (...) Ebéd mán és vacsora után gyűlt össze feketére a társaság. (...) Rendszeresen megfordult itt Ódry Árpád, Somlay Artúr, Bartos Gyula (...) Az írók közül Kosztolányi Dezső, Kárpáti Aurél, Csáth Géza (...) Bejárt ide: Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Somlyó Zoltán, Lányi Viktor, Szemere György, Rozsnyay Kálmán, a székely góbé író: Péterfy Tamás - nagyritkán Babits Mihály. A képzőművészek közül mindennapos vendég volt hosszú időn keresztül Rippl-Rónai József, Márffy Ödön, Gulácsy Lajos, Herrer Cézár, Lakatos Artúr. Törzstag volt a két híres építőművész: Kós Károly és Zrumeczky Dezső. (...) Az első világháború folyamán kezdett bomlani a társaság. A tagok jó része a harctéren kalandozott. Volt, aki meghalt a háborúban, volt, aki sebesülten feküdt a kórházban. A forradalom kitörésekor már nem volt Balszélfogó asztaltársaság.”73 Kosztolányiról - ha a Tábor utcai ház udvarán készült képektől eltekintünk - nem maradt fenn egyetlen felvétel sem, amely Budapest utcáin ábrázolná. Nyilvános helyen is alig. Igen nagy kincs ezért az a felvétel, amely valamelyik első világháborút megelőző évben készülhetett a Baross kávéház terasz-asztalánál.74 73 Halasi Andor: Emlékeimből. A Balszélfogó asztaltársaság. Gépirat, é. n., 4 (. OSzK Kézirattár, 188. 74 Kovács Ida publikálta értékes kötetében (Halkan szitál a tört fény. Kosztolányi Dezső összes fényképe. Budapest, 2006, Petőfi Irodalmi Múzeum, 29. old.) A kép helyszínének azonosítása Kosztolányi kávéház iránti rajongása élete végéig megmaradt, abban az időszakban is, amikor kávézásainak nagy többsége már otthonra esett. Persze sokat mozgott a városban a húszas és a harmincas években is, be-betért kisebb időkre egy-egy kávéházba, ám a korai idők szakrális, a mindennapi élet hagyományos rendjét semmibe vevő kávéházi léte megszűnt. Tán evvel is magyarázható, hogy a Tábor utcai ház kertjében viszont „kávéházi módon, tálcán, talpas pohárban szolgáltatta fel magának és vendégbarátainak a kávét”.75 Vagy ahogyan Bevilaqua másutt még erősebben fogalmazza: „Kosztolányi Dezsőnek eme túlzott koffeinizmusára nézve (...) meg kell említenünk, hogy budai kertjében Házi Kávéházat rendezett be magának: szabványos kávéházi márványasztalt és karosszéket, kávéházi tálcát, kanalat, talpas kávéspoharat és kávéházi hamutartót. A »feketét« ő maga forralta törökös Rézibrikben. Úgy forralta, mint annak idején Balzac tette. Nyáron ott dolgozott a Házi Kávéházában egy terebélyes fa alatt, de azért délelőttönként mindig átugrott a házától néhány száz lépésnyire levő krisztinavárosi Philadelphia Kávéházba, a szintén a Vízivárosban lakó néhai Szabó Dezső tanyájába. Itt is megivott egy-két »duplafeketét«, itt is írt, de a kávéházról készüli egyéb korabeli felvételek segítségével vált lehetővé. 75 Borsody Bevilaqua Béla: Pest-budai kávéházak. Kávé és kávémesterség 1535-1935. /-//. Budapest, 1935 [1936], Budapesti Kávés ipartestület, 929. old. 35
