Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Pesti nyelv

Der, die, das N éha furcsa és fájó nézni a budapesti publikumot, amint a bécsiek­nek tapsol. Már egy hete látunk német színészeket, két színházban játszanak, az egyikben a berliniek, a másikban a bécsiek. A berliniektől ne féljünk. Ezek mély és csillogóan hideg, súlyos kultúra vértezetében járó poroszok, akikkel sohase tudnánk összemelegedni. De a bécsiek majdnem veszedelmesek. Puha, gömbölyű, édes dialektusuk úgy csiklandja a fülün­ket, mint a langyos víz. Mindenki érti őket. A tüdőnk viszket, a gyomrunk­ból, a torkunkból bugyborékol elő a nevetés, amely apró kuncogássá törede­zik a levegőben, a budapesti ember lelkesen veri össze a tenyerét, mint egy paprikajancsi, amelynek kezére lármás cintányérok vannak aggatva. Ah, a bécsieknek nincs párjuk. Vidámok, gazdagok, kövérek. Primadonnájuk, a csodálatos és zseniális Hansi Niese, a legnagyobb osztrák színésznő, félig huncut, diákos kisleány, félig pedig jól táplált bécsi mama, aki asszonyos és bájos, fürge és meleg, s - azt képzeljük - világos kávét iszik, sok habbal és szőlős kuglófot aprít beléje. Először látjuk, de úgy tetszik, hogy régi ismerő­sünk. Nekünk valaha nemzeti fülemülénk volt, aki este énekelt. O az osztrák pacsirta, aki a tiroli hegyek fölött, a szagos erdők hajnalában csattog vidám és érces dalokat. Ez ma is hat ránk, és határtalanul imponál nekünk. Minden árnyalatot röptében kapunk el. Maholnap talán ő lesz a mi pacsir­tánk is. Tudjuk a der, die, das-1? Az új generáció jórészt már könyvekből tanulta, keserves és verejtékes németórákon, és sokszor azt hittük, hogy teljesen elfelejtettük. Itt azonban kiderül, hogy Budapest még mindig ijesztően jól tud németül, azaz bécsiül. Aki elfelejtett, az visszaemlékezik. Amíg a ruhatárból a nézőtérre ér, már nagyszerűen ért mindent, a németül beszélő ősök, a nagyapák és nagyanyák tudása visszatér az agyába és a szívébe, s az is eszébe jut, hogy valaha a deszkákon csak bécsi sanzonettek ugrándoztak, az orfeumokban csak az volt a jó, ami osztrák, a kereskedő bécsi kereskedő­ben, az iparos bécsi iparosban, a nagybeteg pedig csak bécsi orvosban 195

Next

/
Oldalképek
Tartalom