Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Utcaképek

IV.

Az a tapasztalatom, hogy a Belvárosban sétálni egyáltalán nem fáradság. Itt megszűnnek a természettan könyörtelen törvényei. Amint vannak bizonyos csillagok, mint például a Venus, melyeken súlyunk megkisebbedik, szinte elenyészik, s oly habkönnyűkké válunk, hogy repülni is tudunk, itt sem érezzük terhűnket és az élet terhét. Nem járunk, csak szállunk, csapongunk, ide-oda kóválygunk, boltról boltra, utcáról utcára, a múlt édes légkörében. Amikor halálosan el vagyok csigázva, s mád kerületekben föltétlenül kocsira szállnék, és egy lépést se tudnék tenni, itt kilométereket gyalogolok önfeledten, mert valami visz és röpít. A Duna-parton megannyi ismerősnek köszönök, de ott vannak mögöttük és fölöttük a múlt szellemei is, akik hajdan szintén itt sétálgattak. Kisfaludy Károly, Széchenyi István, Vörösmarty Mihály és Petőfi Sándor is.

V.

Itt csodálatosan egymás mellé került öt épület, ahol az élet legfontosabb dolgai zajlanak le, úgyhogy ez a városrész Budapest központi idegrendszerének tekinthető. A Bazilikában a legalázatosabb imák a legmagasabban szárnyalhatnak, a Tudományos Akadémián számon tartják minden szavunkat és rímünket, az Országházban viszont a képviselők egymást tartják számon, a Tőzsdén adnak és vesznek, de inkább elvesznek, a Kúrián pedig elítélik azokat, akik az előbbi épületekben vétkeztek. Lipótváros, aranyváros. A gyermeteg útikönyvek ezt írják: a tőke székhelye. Minap tíz pengőt akartam itt váltani, de az emberek csodálkozva meredtek rám, s bevallották, hogy már régóta nem láttak ily nagy összeget. Csüggedten, de némi büszkeséggel ballagtam tovább, mint egy „nagyobb tőkeérdekeltség”.

VI.

Liget, melyet a békében mindenki lizsé-nek ejtett, az is, aki sohase tudta, hogy mi a különbség az avoir és étre között. Ennek a már szinte történelmi regényességnek megszemélyesítője Liliom, meg az a kis cseléd, aki a Liget körhintáján lovagol vasárnap délután, s szédíti magát meg az udvarlóit. Innen a messze múltból zeng vissza egy dal: „Ujjé, a Ligetben nagyszerű...”, melynek értelmét már csak széljegyzetekkel tudjuk megérteni.

191