Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Utcaképek
VII. A kisemberek, az értelmi munkások, a kávéházak negyede, ahol termetes, élvezni vágyó asszonyok reggeltől estig a kávéházban üldögélnek. Vili. Üllői út, az Üllői út, az üllői úti fák, ifjúságom éneke, egyetemi hallgatók, akik előadásra sietnek, kávémérések, melyekben a kávéba túrós bélest aprítanak, sok nyárspolgár és a sok nyárspolgár között a Múzeum-kertben örökkévaló ércruhájában Arany János. Ha lehunyom a szememet, ezt a képet látom: gépírónő a mozi előtt türelmesen vár egy fiút. IX. A Ferencváros kedélyes és baljós, hányaveti és komor, dévaj és sötéten hullámzó is, a labdáért ordító tömegek önkívületével. Hentesüzleteket látok, hússzín kirakatokkal; homályos söntéseket, vörös abroszokkal; torna- inges suhancokat, tetovált karral, és lányokat is, tornaingben, kócosán, esetleg részegen is, s hosszú füttyöket hallok, mentőkocsik tülkét, tűzoltószekerek vad robogását. A háttérben a közvágóhíd, a maga mindennapi tömeggyilkosságával; a teherpályaudvar, a maga kormával és rozsdás csörömpölésével s a járványkórház a maga ijedelmes betegségeivel és mindig betegeket váró, mindig megvetett ágyaival. X. Kőbánya, melyre a nem is öreg pestiek úgy emlékeznek, mint a legfiatalabb városrészre, s mégis milyen ódon már, milyen patinás. Két óriási temető között foglal helyet az égre meredő gyárkéményeivel és sörgyáraival, a magyar Pilsen, ahol vastag csaposlegények és csaposlányok szolgálják föl a sört egy életen át, aztán otthagynak csapot-papot, s lefekszenek valamelyik temetőbe. {Színházi Élet, 1933. december 17. -S, 146-149. old.) 192
