Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Zeke Gyula: "Budapest, itt éltem én!" Kosztolányi Dezső Pesten és Budán

A Tábor utcai ház

A nevezetes Tábor utcai házvásárlást - melynek Harmos Ilona visszaemlékezésében „Házat veszünk” címmel önálló fejezetet szentelt - az immár törvényesen is egybekelt, s Kosztolányi Adám 1915. április 18-i megszületésével háromtagúvá vált család igényei kényszerítették ki. „A Fehérvári úti lakás tűrhetetlennek bizonyul. Fürdőszobánk nincs. Vásárolok ugyan kádat, és beállítom a négy szoba egyikébe, de víz nincs. A cselédviszonyok egyre rosszabbodnak. Az uram elindul lakást keresni. (...) Naphosszat járja a várost, végül csodálatosképpen egész közelben, a Tábor utca sarkán, rábukkan egy ócska kis házra, picike, zordon kert közepén. Egy barátunk, amikor először meglátogatott bennünket, azt kérdezte, honnan szellőztetjük a kertet. Ebben a házban van egy kiadó négyszobás lakáska, de sem villany, se gáz, de még csengő vagy keményfa padló se. (...) Kibéreljük, beköltözünk a lakásba, bevezetjük a villanyt, gázt, csengőt csináltatunk, keményfa padlót veretünk” A háziúr, az új bérlők beruházásai és lelkesedése láttán jó érzékkel megszimatolva a nagy pénz lehetőségét, kényszerhelyzet elé állítja őket: vagy megveszik 55 000 koronáért, egy összegben, készpénzért a házat, vagy menniük kell. „Nekünk két-háromszáz korona minden vagyonunk. - Meg fogjuk venni a házat -jelenti ki határozottan az uram. - Légy nyugodt, amit én akarok, az meg is lesz - mondja.”15 Két bank nagyobb összegű kölcsöne és a szerkesztő- író barát, báró Hatvány Lajos (Laci) kezességvállalása révén lesz így Kosztolányi Dezsőé a ház. Hogy milyen jellegű fordulat ez az életében, azt a kényszervásárlás előtti levelei is bizonyítják. Még csak készülődik a költözéshez, de 1916. május 27-én már megemlíti a kiadójának, Tevan Andornak írott levelében: „a jövő héten új lakásomba költözünk. Új címem: Budapest I. Logodi utca 1. földszint.”16 (Egyazon házról van szó, Kosztolányi is hol az egyik, hol a másik címen emlegeti.) Alig három héttel később, június 16-án pedig így örvendezik a gyermekkori barátnak, Csáth Gézának írt levélben: „Kedves Józsi, [Kosztolányi zseniális unokaöccsét Brenner Józsefnek hívták, ismertebb neve felvett művésznév-Z. Gy.[ nagyon megörültem levelednek. Azonnal válaszolok rá. Meg kell jegyeznem, két napig kalandozott, míg hozzám ért, mert már nem lakunk régi lakásunkban. Egy földszintes, kedves, vidéki-színű és ízű lakásba költöztünk, a Logodi utcába. (I. Logodi utca 1.) Van nagy-nagy üvegezett verandánk, mely - miért? — mindenkit a gyermekkorára emlékeztet, van kapukulcsom, van bodzafás kertem, vagy egy rej- tekajtó, melyen egyenesen a Várba lehet jutni. Kevés ily stílusos, írófélének való lakás van itt, ezen a nem szép Budapesten. Most a kisfiam, aki már 15 hónapos, künn szaladgál a verandán.”17

A házról kép nem maradt fenn, belsőjéről is csak annyi, amennyi a vendégség- és a portréfelvételek mögött látszik. Becsesek így az interjút készítő barát, Somlyó Zoltán

15 KÉ, 181-182. old. U Z./V, 374. old.

16 LN, 371. old.

13