Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Zeke Gyula: "Budapest, itt éltem én!" Kosztolányi Dezső Pesten és Budán

1927-es bevezető szavai: „Tábor utca 12. Ódon külsejű budai ház, két frontra. Innen, a Tábor utcáról földszintes, csukott üveg- verandás, túlnan a Logodi utcáról egyemeletes sarokház. Körös-körül kőalapú fakerítéssel, amelyen belül két kis udvar. A zöld fakerítésbe vágott kis vasajtó bal oldalán megnyomom a csengőt, ebben a pillanatban ugatni kezd a Hattyú; ahogy a cseléd kijön, hogy bebocsásson - telefonon már előre bejelentettem látogatásomat -, ahogy lépése megcsosszanik a frissen elhintett fehér kavicson, a Hattyú tüstént elhallgat és visszabú cementházába. Ahogy megindulok a veranda felé, balról kis rondo, teli nefelejccsel. Egy kis nefelejcs-sziget. Mint ahogy maga ez a kis ház is egy sziget: a mai magyar irodalom egyik szigete. Ez a Kosztolányi Dezsőék háza. Benn, a negyedik szobában vagyunk. Ez a csöndes, patriarkális Logodi utcára néz két ablakával. A szoba négy fala rogyásig megtöltve, fel a plafonig könyvekkel. (...) Régi rézkarcokon látni ilyen könyvtárszobát, amely ennyire igazán az. A polcok alatt a meztelen parketten is még könyvek, és folyóiratok, és újságkivágások; könyvek, könyvek, könyvek.”18 íme ennyi maradt ránk Kosztolányi Dezső otthonából. No és az itt, kötetünk végén is olvasható Hajnali részegség második szakának ismerős sorai.

Az első pesti látogatástól a megtelepedésig

Mielőtt e kötet anyagának ismertetésébe, felépítésének indoklásába fognánk, szükséges elidőznünk az első idők városélményénél, annál is inkább, mert arról Kosztolányi tollából született írás - pillantsanak csak a szövegek keletkezési dátumára! - csak elvétve tanúskodik. Ha a Bácskai Hírlapban 1905 elején megjelent fontos, ám csupán néhány elragadtatott sortól (Heti levél) s az 1906 júniusi Nyár című szövegtől eltekintünk, csak az Üllői úti fák és még néhány kevésbé ismert vers (Budapest ; Budai idill; A nagy bérházba történt valami) maradnak. A város életét az immár egyre nevesebb költő és hírlapíró csak az 1909-es évtől kezdte cikkeiben nyomon követni, s illette folyamatos figyelemmel. Fontos tehát megvizsgálnunk, mi nyoma maradt az első élményeknek, s a jórészt Budapesten leélt induló éveknek.

Kosztolányi Dezső gyermekként, tizenegy éves korában látta először a fővárost. „Az ezredéves kiállításra felhozzák szülei Budapestre. Akkor ül először vasúton. Csukott, egylovas kocsiban hajtatnak végig a Lánchídon, s ő rémülten sikoltozni kezd, ki akar ugrani a kocsiból. Attól fél, hogy a zárt kocsival együtt belezuhannak a

is Somlyó Zoltán: Négyszemközt Kosztolányi Dezsővel. Literatúra, 1927, szeptember, 307. old.; In: Tükörben..., 177.old.

14