Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Utcaképek
Budapest A O , mint imádlak, mint szeretlek csordult szívem bálványa, Pest; ha rámfuvall százszínű lelked, a vér eremben újra pezsg. Hogy ifjú kedvvel felkerültem, egy más világ zajgott körültem s sajgó reménnyel, tétován bolyongtam útjaid során, díszházaid kő-Bábelében zendült meg lantomon a húr, míg fönnről a lágy, kék azúr szelíden simúlt elébem. Zajnak, tudásnak városa el nem felejtelek soha! Vágyódtam én mindég utánad: ha lábunk friss havat tapos, s zivataros ütembe vágtat tovább a csörgő villamos; de lantom egyformán magasztal, ha langy, fuvalmas, halk tavasszal aszfaltba nőtt lombok között járkál selyembe öltözött sok lányod, asszonyod s amint mén színes napernyő-árny alatt számítva, büszkén, hallgatag hódít, igéz, reánk tekintvén... O, Pest, mi sok szép asszonyod - s szivet szivem mégsem lopott. 138
