Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Utcaképek
Mindegy. Habár ez a sugáros érzés reménye nem követ, szeretlek, édes, büszke város, imádom a porod, köved, a partot a nagy, zöld Dunával, a szürke Gellért béreit által, mely büszkén nyomja fel tovább horpadt, de gőgös homlokát; ott búg, süvöltöz a hajósíp, tolongnak a hidak előtt, izzadnak a járókelők, az elhagyott nyomor vívódik; fuldoklik és felsír, az, ez, de hangjok a zavarba vesz. Amott a fellegekbe lebben intőjelül, virágtalan, méltóságos, sötét tömegben, kőtrónusán az agg Arany. Körötte sok korcs, vézna gyermek, kik - törve - németül csevegnek fitymálva a hazájukat. S itt elfog egy bús hangulat: várom, mikor mozdul ez ősz fej s ércbuzogányt mikor ragad, hogy az erőtlen fiiakat lesújtsa mózesi erővel. Ércorrán másznak a legyek. Nem mozdul... Én továbbmegyek. Itt minden ifjú s mégis emlék, itt minden új s máris erő; e partokon nézhette seregét Mátyás király, a Bécs-verő, ott a lépcsőfal, ősi csarnok, hol a lázas tömeg kavargón, mit részeggé tett a tavasz. Bezzeg megváltozott ma az! Mert bár e hős nép szónokol még, 139
