Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)
ÉLET, TÉR - PEREMICZKY SZILVIA: Az emancipáció utáni Finde siecle - Budapest és Gustav Mahler
utal, hog)Justh több ízben elismerően szólt Mahler karmesteri tevékenységéről. Ebből ismét csak arra következtethetünk, hogy ha baráti köre - Takács, Zichy - miarr voltak is fenntartásai Mahlerrel szemben, célpontja sokkal inkább Beniczky leherett, és kritikájának hátterében sem Mahler zsidósága állhatotr. Jusrh példája mindenesetre óvatosságra int minket a Mahler-szakirodalom néhol kicsit leegyszerűsírő, néhol ideologikus következtetéseit illetően a Mahler elleni támadások okairól. Mahler leveléből tudjuk, hog)' a Zeneakadémiától növendékeket kér, és Mohácsi Jenő szerinr többször vert részt a növendékek előadásain, sőt, legalább egyszer vezényelt is. 70 Minden jel arra mutat, hog)' a kezderi elharározásr, miszerint nemzeti operát kíván teremteni, Mahler mindig is szem előtt tartotta, összhangban a kor és a magyar zsidóság törekvéseivel. Másik célja, az egységes rársular létrehozása már kevésbé volt sikeres. Állandó „harcban" állt Erkel Sándorral, akit természetesen érzékenyen érinrett Mahler kinevezése, és valószínűleg a Mahlert dicsérő kritikák is bánthatták, emiatt többször is benyújtorra lemondásár. 71 A Mahler kemény munkatempója és nehéz természete miatt gyakran zúgolódó zenekar pedig gyakran bujtogathatta az elkeseredert Erkelt. A sikeres Lo/iengrin-bcvdnulás után Erkel lemondott, amit Mahler nem fogadott el. Mahler időként átvett darabokat Erkelről, például a Lohengrint, az Álarcosbált. Ez utóbbit - 1890 70 Gedeon - Máthé: /. m. 117. old. 71 A Tannhäuser új betanulását követően - amelyen Erkel vezényelt - Diósy Béla például Mahlert követeli a zenekar élére, az 1890-es szezonzáró szeptemberében - a Pesti Hírlap és a Fővárosi Lapok is úgy inrerpretálja, hogy Mahler „zavart csinál az Operában", és hogy ennél az „ugorkafára kaporr idegen zenésznél" jobbat érdemel a zenekar. 7 Ám mindent egybevetve úgy tűnik, hogy tiszteletből vag)" taktikázásból, esetleg mindkettő miatt, de igyekezett Erkelt megtartani. A zenekar mellett Mahlernek gyakran voltak konflikrusai az énekesekkel is. Az okok között éppúgy megtalálhatjuk a szakmai vitákat, az énekesek közötti féltékenységet, a mellőzöttség érzésér, a személyes összetűzéseker, mint a Mahler némer és/vagy zsidó voltával szembeni ellenérzésr, a Beniczky-ellenes ellenzék intrikáinak és a sajtéi szenzációéhségének következményeit. A helyzet igazán akkor mérgesedik el, amikor Beniczky rávozása és Zichy kinevezése után a Mahlerrel szembenállók felbátorodnak. Azr nehéz volna megítélni, hogy az olyan - egyes esetekben durva - incidensek, mint a Paola Rossininek írt fenyegető levél (ami miatt az olasz szoprán lemondta Az afrikai nő előadását), Szilágyi Arabella, Eibenschütz Róza megfenyegetése és egy gyűjtogatási kísérlet mennyiben szóltak Mahlernek, vagy Mahlernek is. Viszont az egyértelmű, hogy Vasquez Italia gyors szerződrererése Mahlerre vonta az ellenérdekek primadonnák és színházbeli, sajtóbeli vagy éppen főúri támogatóik haragját. Szintén nem világos, hogy egyszerű modortalanságról, rossz munkamorálról vag)' provokációról van-e cikkek szintén felszólítják Mahlert, hogy vegye át a darabok többségét. Uo, 133-134. old. 72 Uo. 173-174. old.
