Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - BUZINKAY GÉZA: A két Ágai

Rokon helyzetű és felfogású európai (közép)polgárok nem túl igényes, de nem is földhözragadt társalgása arról, amit a vi­lágban látnak: így foglalható össze Agai és közönsége viszonya. Amit Arany László fél­reértért : Agai nem neki, nem az 1870-es évek közéleti és irodalmi elitjének írt, mint korábban mindenki más a sajtóban ( 1848-at és Táncsics Mihályt kivéve), nem „művelt ember" volt, akinek minden mon­data mögött könyvtárnyi olvasmányos kora összes fő vitatémájának ismerete állt, ha­nem a maga kora pesri „átlag-gentleman­jeinek és átlagladyeinek" írta tárcáit, azok­nak, akiknek ízlése és világképe miatt vég­legesen idejét múltnak nevezte írásait Schöpflin. Porzó tárcái csakis olyasmiről szólnak, amit szerzőjük megtapasztalt, leg­alább annyira, hogy élőszóban elmesélték neki egy kávéházi asztalnál. Érdekes ese­mények, helyszínek és emberek: ezekből áll információvilága, amelyből hiányzik, hogy olvasta vagy igénybe vette volna a ko­rabeli sajtóélet szervezett hírforrásait (hír­ügynökségi rávirarait) témája megtalálása­kor. Tárcái élménybeszámolók. A kelleme­sen csevegő Agai tisztában volt azzal, hog)' mit nyújt. Nem kikezdhetetlen, nem meg­alapozott eszmefuttatásokat akart írni, ha­nem érdekes, szórakozraró cikkeket: „Mint nincs történetírás részrehajlás nélkül: azonképen nincs urirajz sem, amely alapos. De van egy dolog, amely ha becsesebbé nem is, de kedvesebbé részi az adarok szilárd talpkövén 31 Ágai Adolf: Porzó Vizén és szárazon. Útirajzok. I. köt. Budapest, 1895,197. old. 32 [Kecskeméthy Aurél] Kákay: Tárczaírói programok. In: Sürgöny, 1860. december 1.1. sz. 1. Old. épült, erősen megokolt bírálatnál - az előadás közvetlensége s az elfogulatlan szem, amely so­kat meglát, amit soha észre nem vesz a megszo­kás. Ez az egyeden körülmény, melyből jogot váltunk mi tárczairók belekoryogni mindenbe mindenürt mindenkor. Csak rovom az utczákat s ülöm a kávéháza­kat. Ez felel meg legjobban az én czigány termé­szetemnek." 31 Csicseri Bors, a vicclapszerkesztő A tárcaírás magában hordozza a viccek - 19. századi magyarítása szerint: az élcek-iránti érzékenységet, hiszen a kellemes, szórakoz­raró és a közönségét lekötő csevegésnek el­szakíthatatlan alkotói a viccek: a várarlan fordulatok, a poénban befejeződő elbeszé­lés. A kor legjobb rárcaírói egyúttal a humo­ros irodalom művelői, sőt élclapszerkesztők voltak, mint Jókai (Az Üstökös), Tóth Kál­mán (Bolond Miska) és Kecskeméthy Aurél (Handabanda). Kecskeméthy az 1850-es évek végén tömören meg is fogalmazta a tár­ca és a vicc lényegi összefüggésén „rárczai tréfa és aprólékosság, mi egyedüli mestersé­32 ge a tárczaírónak, »nagy a kiesinyekben«". Ezen a sajtóstílusra vonatkozó összefüg­gésen túl azonban nehezen ismerhető fel rokonság a vicclapszerkesztő Csicseri Bors és a tárcaíró Porzó között. A kedvesen tár­salgó, mindazokban, akik ismerték, rokon­szenvet, sőt szeretetet ébresztő Ágai 33 a 33 „Ágai causeur volt, nálunk a legkiválóbbak egyike. Egyéniségét azok, akik ismerték őt, lebilincselőnek mondják. Jótékony derű áradt lelkéből környezetére, elmúlt idők mezejének illata töltötte

Next

/
Oldalképek
Tartalom