Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - BUZINKAY GÉZA: A két Ágai

Borsszem Jankóban hadviselő publicista volt. Andrássy Gyula miniszterelnök meg­bízatása a vicclapszerkeszrésre nyilván nem csak a már ismert nevű magyar tárca­írónak szólt, hanem az emancipációt meg­élő zsidó férfinak is, aki ezért elvárhatóan legalábbis nem ellenséges a liberális kor­mánnyal, viszont szemben áll a nem is annyira antiszemita, mint inkább gőgös és gőgje miatt kirekesztő ellenzékkel, és írá­sai alapján tudható, hogy a zsidóság asszi­milációjának elkötelezett híve. Amikor Agai megkapra a felkérést a vicclapszer­kesztésre - a lap címére is állítólag Andrássy Gyula adta az ötletet -, már is­mertek voltak a Bolond Miska című lapban megteremtett figurái, hétről hérre megje­lenő társadalmi típusai, köztük Spitzig Iczig öntudatos zsidó és öntudatos magyar terézvárosi kispolgár, aki asszimilálódó zsi­dó szemmel nézi a világot, az emancipáció mellett agitál rendkívül nehezen érthető jiddis-magyar nyelven. Először 1865. no­vember 5-én jelent meg „Király utcai leve­le", s aztán 1868 elejétől kezdve évtizedek­re a Borsszem Jankó egyik főszereplője ma­radt, olyannyira, hog)' a lap indulásakor is „ő írta" a programadó cikket, leszögezve, hog)" Deák-párti (később is mindig ragasz­kodott Agai ahhoz, hog)" a lap Deák-párti és nem kormánypárti), és a liberális közép­úton mozog minden szélsőséggel szemben. A Borsszem Jankó politikai vicclapként szü­letett meg és működött évtizedeken át, ami azt jelentette, hog)" politikai kérdések­ben olyan lecsupaszított formában, olyan megvilágosító hasonlatok vag)" párhuzamok ártételeivel és olyan nyerseséggel foglalha­tott állást, amit a mérvadó polgári hírlapok nem engedhettek meg maguknak. Agai játékossággal ötvözött magatartási szilárdsága, következetessége tiszteletet ébreszt, még ha elvekhez igazodva nem is mindig maradt meg a politikai középúton. A kiegyezést követő években Kossuthra vo­natkozó karikatúrái és élcei nemcsak híján voltak a politikai érzéknek és tapintatnak, de a pártkatona képét rögzítették róla a nem kormánypárti közvéleményben. 35 Ez annál is különösebb, mert vicclapszerkesz­tői alapelveként fogalmazta meg szerkesz­tői üzenetében, hog)' „az ügyet s a sze­36 mélyt mindig különválasztja", „minde­nek fölött pedig tiszteletet [vár el] minden osztály iránt". A Borsszem Jankó megindulása óta kriti­kusainak és a lap gyakori idézőinek éppúgy érthetetlen, hog)" hogyan lehetséges: az or­szág legszínvonalasabb és egyben legszóra­koztatóbb vicclapja „kormánypárti" volt, holott a vicc és a vicclap hagyományosan el­lenzéki, sőt nem rirkán forradalmi műfaj! A megfejtésnek több összetevője van. Adott­ság Agai humorérzéke, a mások szemét él­be a levegőt, ha szólt. Egész lénye meleg volt, minden mondása szellemes," Gálos Rezső: Ágai Adolf. In: Irodalomtörténet, 1917. 22. old. A Borsszem Jankó és a 19. századi magyar vicclapok részletes történetét ld. Buzinkay Géza: Borsszem Jankó és társai, i, m. Egy példa: „Vájjon mi nehezebb: olyan czikket írni, mely bebizonyítsa, hogy Széchenyi csekély ember volt? Vagy olyat, mely megmutassa, hogy Kossuth nagy ember volt?" In: Borsszem Jankó, 1868. május 10.19. sz. 221. old. 36 Borsszem Jankó, 1868. augusztus 2, 31, sz. 401. old. 37 Borsszem Jankó, 1869. szeptember 5. 88. sz. 360. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom