Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - BUZINKAY GÉZA: A két Ágai

mely a fortélyos kényelem, finomított életmód, kikeresett élvezetek után áhítozik. Gyorsan támadtak új társadalmi szokások és divarok."

27 Ennek eredményeként jött létre sok „átlag-gentleman és lady, akik resttel-lélekkel élik és megkívánják mindazt, amit gőz és villany, ipar és technika, népszerűvé vált rudomány és römegesebben termelő művészetek kényeimül és élvezetül kínálnak. Igen természeres azonban, hogy mindebben kevésbé az egyéni ízlés és az önálló ítélet, mint a divat vezeti őket, mely leginkább Bécs hasonló köreitől nyeri irányát." Baedeker nyomán utaznak, folytatta „[...] lapozgatták amott a gletscherek geológiáját, emitt a műtörténelmet; élményeiket szeretik aztán itthon kicserélni s ha lehet, éltök-módja és lakásuk comme il faut berendezésével is bizonyítani európai műveltségük finomságát. A hírlap-olvasás, kivált a tárczairodalom és a népszerű könyvek annyira megkönnyítették ez átlagos színvonal elérését, hogy iskolát nem végzett s rendszeresen semmir sem tanúit emberek is pompásan elrejrhetik e hiányukat - kivált egymás előtt."

28 Tökéletes, bár nem él nélküli bemutatása Agai tárcaírói világának! Arról azonban nem szólt Arany László, hog)' milyen rendkívül fontos jelenség a magyar társadalom tötténete szempontjából, hog)' volt már ilyen „átlagpolgár", akiknek magyarul lehetett írni, s akik körében sikert lehetett aratni. Közel negyven évvel később Schöpflin Aladár szintén az újat látta meg Agai tárcáiban, de egyúttal már az idejérmúltat is érzékelte bennük. „Ezek a tárcacikkek, a Porzó hamar népszerűvé válr jegyével ellátva, akkor mint valami rendkívüli újság, fűszeres pikanréria tetszettek az olvasók sokaságának, némi zavarba ejtették a még meglehetősen iskolás magyar kritikát, mindenesetre valami újat, valami moderner és a közelgő új világra figyelmeztetőt hoztak a magyar irodalomba. Szellemes és szellemeskedő csevegések voltak olyan akrualirásokról, amelyek akkor az embereket érdekelrék, kellemes, szaloniaselmefurratásoka társadalmi, művészeti, divat és más kérdésekről, mindenről, ami nem polirika és szónoklat. Volt bennük valami, ami elütött a magyar irodalom általános tónusától [...]. Agai írása is ez voir, bécsi »feuilleton« magyar sujrással kireremtettézve."

29 Komlós Aladár pedig tömören csatlakozott mindkettejük véleményéhez, mondván: olyan író, aki „szellemesen és bájjal tud felszínes lenni."

30 27 Uo,, 223. old. 28 Uo., 222. old. Kiemelések az eredetiben. 29 Schöpflin Aladár: Ágai Adolf. In: Nyugat 1916. II. köt. 19. sz. 495-497. old. Halálakor megemlékezve róla, a Nyugat nemzedéke szemében teljesen idegenszerűnek látszott. „A mai zsurnaliszta-író típusának egyik első magvalósítója volt, írói tehetségét a napisajtó szolgálatába állította s a napi sajtó segítségével szerzett hatást, népszerűséget, nyomatékot írói tehetségének. A sorsa író-sors és újságíró-sors a befejezésében is, öregségére divatjamúltan, az új generációk új ízléséből kimaradtan, mint elmúlt időknek egyik utolsó, félig elfeledett emléke járt köztünk." 30 Komlós Aladár: /'. m. 32. Old.