Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - SZÉCHENYI ÁGNES: Vészi József, a műhelyteremtő és dinasztiaalapító (1858-1940)

megalkotta a monoteizmust, amely „sok tekintetben meglepően hasonlít a természettudományok legújabb kutatásain alapuló monisztikus világképhez". A zsidóság azonban széthullt, „mint államalkotó nemzet megszűnt létezni és tagjai világgá szórarrak. Itt kezdődik a zsidóság előkészítő felavatása a publicisztika számára. A monoreizmus vértanúi magukkal vitték elvesztett hazájukból és könnyekkel áztatott történelmükből az integrálás tehetségét". A céhrendszerben világot látó legényekhez hasonlította Vészi a zsidóságot, s azt mondta, a kétezer éves vándorlás történelmi mércével és a faj szempontjából nem túl hosszú. Mit szívott magába a zsidóság, kérdezi. Horizontja bővült, új klímát látott, új állat- és emberfajokat, új népeket, országokat, másfajta erkölcsöket, látott új törvényeket, s mindezt egységes világképpé alakította át. A vándorlás képesítette arra, hogy 79 Vészi József uo. Megjegyezzük, hogy négy évvel később, 1917-ben rendezett ankétot a zsidókérdésről a Huszadik Század. Hozzászólásában Lesznai Anna majdhogynem ugyanezt a történeti és szociálpszichológiai magyarázatot adja, csak összetettebb, kifejtőbb és általánosabb megfogalmazásban, mint Vészi, aki egy foglalkozásra való elhivatottság magyarázatául szánta levezetését. Zsidónak lenni, fogalmazza meg kiélezetten a tételt Lesznai Anna [...] „betegesen izgatott lelkiállapot". Az asszimilált „kultúrzsidó" idegzetét folyton folyvást ingerli „az a stabilitáshiány, amelybe társadalmi elhelyezetlensége sodorja". [...] külsőségekben és lélekben is elszakadt már a zsidóságtól, ám a környező társadalom teljesen nem fogadja be, Valójában sehová sem tartozik, mindenütt renegát [...] „Aki önérzetében meg lett bolygatva, az hamis viszonyba kerül a tekintély fogalmához." Egyrészt tiszteli a tekintélyt, féli a hatalmat, de kívánatosnak is tarja megszerzését, a rangot és a biztonságot, ugyanakkor le is nézi, gúnyosan bírálja is a tekintélyt. Ez a „sehova megcsinálja a szintézist, „a szemlélet tarkaságait rendszerbe fogalja, hogy felismerjen rejtettebb összefüggéseket, megállapítsa az egymástól látszólag elszigetelt tények kölcsönhatásainak törvényeit". A zsidóság felkészülve jutott el abba a korba, amely „föltalálta a modern technika vívmányait, a gőzhajót, a vasutat, kiváltképpen a telefont és a telegráfot. Amikor mindezek megvoltak, akkor önmagáról állt elő a zsurnalizmus korszaka". A publicisztika hivatása pedig abban áll, hog^' kimutassa a szerves kapcsolatot, ami a sürgönyökből, telegramokból, táviratokból, elvi álláspontokból, a szerkesztőségi asztalon fölgyűlő rendezetlen anyaghalmazból kiolvasódik. A végeredmény: „24 óra világtörténelme".

79 Vészi és a Vészi család identitása átalakulóban volt. Mély magyar patriotizmus és 80 • • zsidó tudat együtt jellemezte, ami együtt járt-nem függetlenül persze az induláskose tartozás" a mindent megértés forrásává válik, mert a zsidó intellektus hagyománytól, azonosulástól kevésbé kötött, jobban meglátja bármely szempont fonákját, [...] a zsidó „idegállapotból" is levezethető tehát a relativizálás és absztrakció adottsága, az a különös képesség, hogy „eszméket reális életmozgató tényezőkké avassanak". In: Huszadik Század, 1917. 2. köt. 104-109. old. so A családi visszaemlékezés megmutatja a vallási hűség esendő-emberi oldalát és asszimilációs, egyszerre tudati és kényelmi átalakulását is: „Minden vallásból csak azt tartották be, ami jó volt: a zsidóból a geil süteményeket, a keresztényből a karácsonyi halvacsorát. Az olaszoktól elplagizálták az olajban rántott paradicsomos harcsát, az osztrákoktól a libamájjal, velővel, sonkával és gombával rakott besameles palacsintát, Karácsonykor fát állítottak, ajándékokat vettek, megprezentelték a könnyekig meghatott cselédeket, hosszúnapkor böjtöltek, hogy előtte óriási haboskávé uzsonnát, utána tyúklevest