Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában

nek tekinteni, s ezért az ortodoxok nem élhetnek velük egy közösségben. Ullmann a zsidó felekezet három irányzata között fennálló, csupán árnyalatnyi különbségekre hivatkozva cáfolta az ortodox véleményt: „Dogmaticus különbség a három árnyalat között nem létezik; mert a zsidó vallás sem dogmákat, sem sectákat, vagy felekezeteket nem ismer: az egész különbség nem más, minthogy az egyik egységes alapon és modern irányban óhajtja községi ügyeinek rendezését, a többi pedig vagy egyáltalán nem, vagy pedig csak seperatisticus irányban; vagy, hogy az egyik árnyalat hívei szigorúbban ragaszkodnak a vallásgyakorlat hagyományos formáihoz - nem lényegéhez! - mint a többi. Dogmatikus különbség az árnyalatok között csak annyi létezik, mint létezik azon római katholikus között, ki nagy pénteken böjtöl s rendesen eljár gyónni s a között, ki sem nem böjtöl, sem nem gyón; vagyis semmi."

67 A szerző a vallási egyenjogúság két pillérét különböztette meg: egyfelől az önkormányzati jog elnyerését, másfelől a keresztény felekezetekkel való viszonosság teljesülésének szükségességét emelte ki. A két elem közül az utóbbi megteremtését tekintette fontosabbnak: a viszonosságot egyrészt mint a közjogi egyenlőség feltételét határozta meg, másrészt várható társadalmi hatásait emelte ki, hangsúlyozva, hogy csak ez képes megvalósítani a teljes egyenjogúságot a családokban, „hol az hús68 sá és vérré válik". Az emlékirat élénk reakciókat váltott ki a felekezet neológ és ortodox vezetésében, amit az Egyenlőség tolmácsolt. A neológia csúcsszerve, az Izraeliták Országos Irodája jogos igénynek ítélte a recepciót és az egységes szervezetet, az 1868-as egyetemes gyűlés tapasztalataira hivatkozva mégis óva intett attól, hogy megteremtését a zsidók maguk kezdeményezzék. Sőt, az iroda szerencsésebbnek tartotta volna, ha a kormányzat és a törvényhozás kezdeményezi a recepciót és a szervezeti egység helyreállítását.

69 Ugyancsak mérsékelten nyilatkozott a Pesti Izraelita Hitközség közgyűlése, amely elválasztotta egymástól a szervezet és a recepció ügyét. Míg az egységre vonatkozóan az elöljáróság tagjai támogatták Ullmann javaslatát, a recepciót a kormány és a törvényhozás által megoldandó kérdésnek nyilvánították.

70 Az ortodoxia ismét a „két vallás" tételét szegezte szembe az egységgondolattal. A konzervatív álláspontot kifejtő Farkas Albert - Ullmann-nal ellentétben, aki a kongresszusi és az ortodox zsidóság között a dogmatikai különbségek hiányát hangsúlyozta -, a különbségekre koncentrált, s a vallási alaptörvényeket, például a szombattartást elhanyagolókat mint a vallás lényegét megtagadókat, különálló gyülekezetként említette. Farkas ebből az alapállásUo. 1. old. Uo. Az országos izraelita iroda állásfoglalása. In: Egyenlőség, 1888. február 12. 2-4. old. Ezt az álláspontot képviselte Wahrmann Mór hitközségi elnök, aki szerint „a zsidó vallás recepcióját csak a kormány létesítheti, mert amennyire ismeri a zsidókat, általuk csak nagyobb bajt okozhatni, de meg nem oldhatni a kérdést". Ld Országos ügyek a pesti izr. hitközség közgyűlésén. In: Egyenlőség, 1888. február 26. 4. old.