Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)
SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában
ból kérdőjelezte meg a kongresszusi zsidóság kompetenciáját az egység létrehozásában: „ugyan hol hallotta már azt a képviselő úr, hogy valamely keresztény felekezet autonómiájának szervezkedési gyülekezetébe a vallásukat meg nem tartó tagokat hívja meg, vagy éppenséggel reájuk bízná a szervezkedés fontos feladatát". 71 A megszólalók között figyelmet érdemel Lőw Immanuel szegedi főrabbi, a kongresszusi zsidóság tekintélyes személyiségének véleménye, aki az emlékiratot elvetőkkel szemben támogatta Ullmann kezdeményezését, de ő is úgy vélte - okulva az 1868-as kongtesszus hibáiból -, hogy a felekezet nem képes önerőből megvalósítani az egységet. Bár elismerte, hogy a kormányzati beavatkozás a szervezet létrehozásakor nem tekinthető alkotmányos eszköznek, mégis elfogadhatóbbnak ítélte a jelen állapotoknál, amikor az autonóm képviselet hiányában az állami szervek közvetlenül beavatkozhattak a felekezet belügyeibe: „e pillanatban egy szomszéd megye alispánja annak megállapításával foglalkozik, hogy egy hitközség által vallott rabbinak valósággal rabbiságra van-e képesítése, vagy csak ludnyak és ludczomb vizsgálás> 72 ra". Jóllehet Lőw is a recepció elnyerése érdekében rámogatta a szervezet megteremtését, Ullmann-nal ellentétben igyekezett kiketülni a recepció tartalmi elemeinek tisztázását. Főként az áttérési viszonosság kérdését mellőzte, részben a zsidó ortodoxia, részben a katolikus klérus várható elutasító álláspontjára hivatkozva. Lőw szívesebben látta volna, ha a zsidók felekezeti egyenjogúsága a teljes vallásszabadság keretében valósul meg, mert az szükségtelenné tette volna a viszonosság elnyerését. Tartózkodásában minden bizonnyal szerepet játszott az, hogy rabbiként nem támogathatott olyan formát, amely ellent73 mondva a Halacha szabályainak, a vegyes házasság intézményének törvényesítését jelentette volna. Ullmann azonban a felekezer világi vezetését képviselte, szekuláris szemlélete abban tükröződött, hogy a viszonosság teljesülése, s ezáltal a zsidóság társadalmi integrációja mellett érvelt, amelyhez a vegyes házasság kínálkozott a legmegfelelőbb intézménynek. „Az ifjú gárda összeesküvése" Az egységtörekvések újabb kudarca láttán az évtized végén az Egyenlőség eddig szokatlan formában karolta fel a vallási egyenjogúság programját. 1889-től jelentkezett írásaival a fiatal ügyvédjelölt, Vázsonyi Vilmos, s Szabolcsi Miksa szerkesztő, valamint Márkus Dezső, Vázsonyi Jenő, Makai Emil, Fleischmann Sándor, Palágyi Lajos, Palágyi Menyhért és Kabos Ede részvételével politikai mozgalmat kezdeményezett a felekezet befogadása érdekében. Az Egyenlőség a Pesti Hitközség támogatását 71 Farkas Albert: Sine ire et studio. In: Egyenlőség, 1888. február 12.1-3. old. 72 A szegedi főrabbi a szervezésről. In: Egyenlőség, 1888. március 4. 4. old. 73 A zsidó vallásjog. 74 A recepciós mozgalom történetét elemzi Groszmann Zsigmond: A recepciós mozgalom politikai története. Budapest, 1915; Szabolcsi Lajos: /'. m. 53-73. old. A mozgalom történetére is kitér Schweitzer Gábor: Az izraelita felekezet és az egyházpolitikai törvények. In: Protestáns Szemle, 1996.1.SZ. 116-136, old.
