Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - PEREMICZKY SZILVIA: Az emancipáció utáni Finde siecle - Budapest és Gustav Mahler

Noha az önrombolásnak kortársai közül Otto Weininger által is képviselt változata vagy bár­miféle önostorozás távol állt tőle, azonosította magát Mime alakjával - miközben rá jellemző módon egyáltalán nem bírálta Wagnert, sőt di­csérte, amiért a szöveggel és a zenével »oly oko­san« figurázta ki a zsidók »kicsinyes értelmes­séget és mohóságát«. 50 [...] 1897-ben kikeresz­telkedett és házassága révén is a nem zsidó kö­zösséghez kívánt csatlakozni. Úgy is lehet fogal­mazni, hogy saját sorsát az asszimiláció jegyében fogta föl." Inkább csak gondolatkísérlet, de a pesti zsidóság gyors magyarosodása rudat alatt azt sugallhatta, hogy ugyanilyen gyorsan képes Mahler magyarrá varázsolni az Ope­rát. Mahler érzéketlensége a nemzeti tö­rekvésekkel szemben mindenképpen disszonanciát keltett, de Mahler tisztában volt az elvárásokkal, és többször is hangot adott annak, hogy az elvárásokat tisztelet­ben tartja, s igyekszik teljesíteni, s ezzel meggyőzte a politikai körök, a közönség túlnyomó, valamint a művészeti élet és a sajtó jelentős részét is. A rendelkezésünkre álló források alapján Beniczky mindenképpen külföldit és kar­mestert akarhatott az Opera élére. Ezt bizo­nyítja, hog}- az első komoly jelölt Nikisch Ar­túr volt, aki azonban éppen a zűrzavar miarr nem vállalta. Nikisch jelölése azt támasztja alá, hog)' a szakmai szempontok mellett művészetpolitikai és kapcsolati szempon­tok is szerepet játszottak. Beniczky olyan szakemberr igyekezett találni, akinek ta­50 De la Grange:/, m, 482. old. si Ld. Blaukopf, Kurt: Gustav Mahler. Budapest, Gondolat Kiadó, 1973. Gedeon és Máthé szerint pasztalatai vannak, kellőképpen agilis, jó kapcsolatokkal rendelkezik, és független a hazai művészeri csoporrokról. Ezeknek a krirériumoknak Mahler megfelelr. Be­niczky Mihalovich Ödöntől, Popper Dávid­ról és Guido Adlertől kért tanácsot, akik Mahlerr javasolták, de magának Be­niczkynek is imponált a huszonnyolc éves Mahler lelkesedése és A három Pinto átdol­gozása, amellyel Mahler először robbant be a köztudatba „zeneszerzőként". Mahler lelkesedése érthető, hiszen presztízsszempontból nagyot lép előre (és később, amikor a bécsi opera élére aspirál, budapesri működése sokat nyom a latban, akárcsak Beniczky és Apponyi gróf ajánlása, akik Mahlerr szintén budapesti működésé­nek ismetetében tudják nyugodt szívvel ajánlani), és prágai karrierje is végéhez közeledik, miután összevesz támogatójá­val, Angelo Neumann-nal. Sajróbeli fogad­tatása kedvezőnek mondható, bár úgy tű­nik, neve ismeretlenül cseng. Általában csak a kinevezés tényét közlik. Első inter­júja a Budapesti Hírlap október 7-ei számá­ban szimpátiát kelt. Ebben a nyilatkozatá­ban Mahler furcsállja, hogy Magyarorszá­gon nem lát törekvést a nemzeti operára, s kijelenti, hog)' harcot indít a többnyelvű előadások ellen, és közös munkára törek­szik a Mihalovich vezette Zeneakadémiá­val. Az Operaházban kicsir fagyosra sike­rük fogadrarás során Erkel Sándorról pozi­tívan, az Operaház gárdájáról pedig mint becses művészi anyagról nyilatkozott. Hubay Jenő is felvetette Mahler nevét. 52 UO.

Next

/
Oldalképek
Tartalom