Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - PEREMICZKY SZILVIA: Az emancipáció utáni Finde siecle - Budapest és Gustav Mahler

Mahler Budapesten Mahlert tehát komoly elvárások fogadták Magyarországon: teremtsen nemzeti operár, amely méltó a kontinens vezető operaházaihoz, de leherőlegezt a magas színvonalat „hazai" erőkkel érje el, úgy, hog)' közben lefaragja a színház költségeit. Mahler személye az igazgarói poszron első pillantásra meglepőnek rűnik, hiszen némileg ironikus a német kultúrában szocializálódorr, szinre csak a német repertoárr ismerő, magyarul nem tudó személytől várni az opera nemzetivé tételét, azonban zsidó volta beleillik a fin de siècle Budapest kulturális életébe. Mahler a közép-európai, az asszimilációt a végierekig megvalósítani vágyó zsidó réreg képviselője, akit a cionizmus teljesen hidegen hagyott. Ahogyan a Mahler-ünnep alkalmával 2006. szeptember 8-án elhangzott előadásában Szegedy-Maszák Mihály is utal rá, Mahler a nemzeti mozgalmak iránr általában érzékerlen volt.

47 Ez egyúttal azt is jelenti, tette hozzá, hog)' miként a Dalibor, úgy Erkel zenéje sem nyerhette el tetszését. A zsidó nemzeti törekvések mellett láthatólag a zsidó kultúra egésze sem fejtett ki rá harást. Levelei alapján katolizálása nem annyira karrierjér, mint teljes asszimilációs szándékát reprezentálja - asszimilációját a német kultúrába: „Ha a Daliborról azt nyilatkozta, hogy Smetanát megbénította szakmai képességének hiánya és cseh származása, mely elvágta őt az európai művelődéstől, aligha lehetett jobb véleménye Erkel zenéjéről, s ha ehhez még hozzá számítjuk azr, mennyire föltétlenül csodálta Wagnert, máris adva van két olyan tényező, amely a magyar közönség nem lebecsülhető részének ellenérzését kelthette föl. Az sem valószínű, hogy Mahler komolyan számolt volna az osztrák nemzeti azonosság létével. Talán nem volna helyes azt hangoztatni, hogy ellenezte a nemzetiességet. Inkább azt lehet mondani, érzéketlennek mutatkozott vele szemben.

48 [... j A huszadik század közepe óta értherően egyre többeket foglalkoztat az a kérdés, mennyiben érezte magát a zsidó közösség ragjának. Nehéz volna elhallgatni, hogy a tudósok olykor találgatásokkal pótolták az alapkutatást. Egyetlen példára hivatkozva, Salomon Sulzer (1804—1891) bécsi kántor ötvenéves tevékenységének megünneplését egy értekező a következő indoklással tekintette fontosnak a zeneszerző fejlődése szempontjából: »elkepzelhetetlen, hogy Mahler ne vett volna részt az ünneplesben«.

49 Feleségének írt leveleiben Mahler a fajra vonatkozó elméletek képtelenségét azzal bizonyítja, hog)- semmi közösséget nem érez a lengyel zsidókkal, és a Monarchia zsidó értelmiségének egy részétől talán az is elidcgeníthette, hogy Hanslick nagyon elítélően írt a zenéjéről. sem, hogy későbbi bemutatójakor mi indokolhatta a korabeli közönség reakcióit. 47 Szegedy-Maszák Mihály: Feszültség, vagy összhang: Mahler és a magyar szellemi élet. Szegedy-Maszák Mihály - Veres András (szerk.): A magyar irodalom történetei. Budapest, Gondolat, 2007; Előadás Mahler és a magyar szellemi élet tudományos szimpózium keretében Budapesten, 2006. szeptember 8-án. Az idézetben hivatkozott munkák: De la Grange, Henry-Louis: Mahler: Volume One. Garden City, NY, Doubleday and Co., 1973; Karbusicky, Vladimir: Gustav Mahler's Musical Jewishness. In: Barham, Jeremy (ed.): Perspectives on Gustav Mahler. Aldersnot, Hants, Ashgate, 2005.195-216. old. 48 De la Grange: /', m. 455. old. 49 Karbusicky: /'. m. 198. old.