Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - PEREMICZKY SZILVIA: Az emancipáció utáni Finde siecle - Budapest és Gustav Mahler

Az emancipáció utáni Fin de siècleBudapest és Gustav Mahler PEREMICZKY SZILVIA 1888. október 10-én Beniczky Ferenc, a Magyar Királyi Operaház intendánsa a kis létszámban megjelent társulat előtt mutatja be a dalszínház új igazgatóját, az alig huszonnyolc éves Gustav Mahlert. Mahler rövid, német nyelvű üdvözlőbeszédében már az elején fontosnak tartja leszögezni, hogy reményei szerint egy év múlva már magyarul fog beszélni. ígéretét be is váltja, egy év múlva beszédét már magyarul mondja el, de azt is tudjuk, hogy Mahler soha nem tanult meg igazán magyarul, csak annyira, h°gy egy-egy rövid beszédet megtanuljon. Azonban a fenti kis jelenet pontosan illusztrálja, hog)- a reformkorról kezdődően, majd 1867 után is milyen elvárásoknak kellett megfelelnie a magyarországi zsidóságnak, illetve valamennyi nemzeriségnek, valamint a külföldtől érkező művészeknek is. A magyarosodás a zsidóság számára az emancipáció feltétele volt, és e feltételnek a reformkortól kezdődően többségük szívesen tett eleget, amit az 1843-ban létrejövő Honi Izraeliták Között Magyar Nyelvet Terjesztő Egylet (később: Magyaríró Egylet), és a szabadságharcban való jelentős zsidó részvétel is jelez. A reformkortól nagyjából a századfordulóig rerjedő korszak nemzeti és magyarosírásai rörekvései elsősorban a német kulturális fölény visszaszorírását szolgálták.

1 A Mahlerrel szemben leggyakrabban megfogalmazódó kririka: német mivolta Széchenyi érvelésére rímel, aki egyébként a zsidó1 Másodsorban természetesen demográfiai okai voltak. A nemzetiségek „elmagyarosítása" azt is szolgálta, hogy javuljanak a demográfiai adatok, amelyek az ország több részén is magyar szempontból kedveztőlenek voltak,